Értéktár

Hodászi Ede (1911-1995)

2020.09.24
2020.09.24
Frank Róza
  • Települési Értéktár
Szentgotthárd
Hodászi Ede (1911-1995)

Hodászi Ede 1911. november 21-én született Szentgotthárdon az Erzsébet utca 11. számú házban (jelenleg Rózsa u. 11.).

Édesapját Ruisz Edét Ruisz Rudolf 1888-ban örökbe fogadta. Ruisz Ede 1898-ban dohányjövedéki gyakornokként, majd dohányjövedéki tiszti beosztásban dolgozott a szentgotthárdi dohánygyárban. Hodászi Ede édesanyja, Boda Anna Boda János és Hodászy Cecília lányaként Jákon született 1885-ban.

Ruisz Ede és Boda Anna 1904-ben Rábakethelyen házasodott össze. Első gyermekük, Anna, Pozsonyban, Szentgotthárdon Elvira, Ede és Erzsébet született. Ruisz Ede 1919-ben, a világháborúban szerzett betegségében meghalt. (A szentgotthárdi első világháborús emlékművön megörökítették a nevét.)

Ede két nővérével a szombathelyi hadiárvaházba került, ahol folytatták iskolai tanulmányaikat. 1928-ban került vissza Szentgotthárdra. Itt a gimnázium VI. osztályában folytatta a középiskolát. 1931-ben jelesen érettségizett, és felvették a Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakára.

1934 márciusában vezetéknevét Ruiszról Hodászira változtatta, így örökítve meg anyai nagyanyja emlékét.

1936-ban, matematika-fizika tanári oklevele átvétele után rögtön behívták katonai kiképzésre, utána tartalékos állományba Körmendre helyezték. 1939 és 1945 között számos alkalommal behívták katonai kiképzésekre. 1940 júliusában a 43. honvéd gyalogezred 3. századával részt vett az erdélyi bevonulásban is. Közben tanított Miskolcon, a Kir. kat. Fráter György gimnáziumban.

1940. október 18-án óraadó-tanári minőségben kezdte el tanári pályáját a szentgotthárdi M. Kir. Állami Reálgimnáziumban (ma Vörösmarty Mihály Gimnázium). 1942. június 30-án nevezték ki rendes tanárrá. Még a tanév vége előtt SAS behívót kapott. A tanulók szülei összefogtak, és a hadkiegészítő parancsnokságnál kérvényezték felmentését, és hamarosan jött a válasz, hogy Hodászi Ede maradhat.

A katonasággal kapcsolatos utazásai során ismerkedett meg Rozsi Katalin tanítónővel, aki Szarvaslakon (ma Rogasovci/Szlovénia) tanított. 1943. húsvét hétfőjén kötöttek házasságot. 1944 márciusában megszületett első gyermekük Katalin, 1948-ban Ede, 1954-ben Gábor.

1945. július 26-án a szovjet hadifogolytáborból elbocsátó igazolást kapott és hazaindulhatott. Hazaérkezve Szentgotthárdra a házukat kifosztva találta. Több hónap után sikerült a saját házukban egy szobát, majd 1948-ban egy újabb szobát visszakapni, így nyugodtabb körülmények között tudtak lakni.

1952-ben kinevezték a szentgotthárdi gimnázium igazgatójának. Nem vett részt az 1956-os megmozdulásokban, így továbbra is igazgató maradhatott.

Igazgatói feladatai mellett naponta jelentette a szentgotthárdi meteorológiai adatokat a gimnázium udvarán és tetején elhelyezett mérőeszközök alapján. Tanórákat főleg az iskolaszanatóriumi osztályokban tartott. Tüdejét két alkalommal is megtámadta a kór. Azonban nem adta fel célját, hogy a szanatóriumi diákokat is hozzásegítse sikeres érettségi letételéhez.

Nyugdíjba vonulása után sem szakadt el szeretett gimnáziumától: számtalan érettségi találkozón vett részt. Közreműködött Szentgotthárd helytörténeti kutatásaiban is.

1992 októberétől ismét a TBC támadta meg a szervezetét. Fél évig Hegyfalun és Vépen ápolták. 84 éves korában 1995. december 29-én hunyt el. Emléktáblája a gimnázium bejárati folyosóján található.

Élete során hű maradt szülővárosához és szülőházához. Vezetői, pedagógiai munkájában Marót (Mathiász) Artúr kiemelkedő tevékenysége, humanizmusa volt az irányadó. Soha nem felejtette el, hogy életben maradásában tanítványai szülei segítették. Az életútjában sok szegénységet, nélkülözést tapasztalt, ezért is volt számára elsődleges a köszönet és hála kinyilvánítása.

Kitüntetései:

  • 1955. január - Munkaérdemrend (Elnöki Tanács)
  • 1968. április - Munkaérdemrend bronz fokozat (Elnöki Tanács)
  • 1969. május - az oktatásügy kiváló dolgozója (Művelődésügyi Minisztérium)
  • 1970. április - Felszabadulási jubileumi emlékérem (Elnöki Tanács)
  • 1973. június - oktatásügy kiváló dolgozója nyugdíjba vonulása alkalmából (Művelődésügyi Minisztérium)
  • 1975. április – Emléklap a Pedagógus Szakszervezet újjászervezése érdekében végzett munkáért (Pedagógus Szakszervezet)
  • 1985. április – Április negyedike Érdemérem (Elnöki Tanács)
  • 1987. július - Beke Manó emlékdíj (Bolyai János Matematikai Társulat)
  • 1992 - Szentgotthárd városért (Szentgotthárd Város Önkormányzata)
  • 1995. augusztus 20. - Szentgotthárd Díszpolgára (Szentgotthárd Város Önkormányzata

 

 

Élete során hű maradt szülővárosához és szülőházához. Vezetői, pedagógiai munkájában soha nem felejtette el, hogy életútjában sok szegénységet, nélkülözést tapasztalt, ezért is volt számára elsődleges a szakmai tudáson kívül az emberiesség.

  • családi dokumentumok
Hadiárvaház
1930 - gimnázium 7. osztály
1931 - gimnázium 8. osztály
1931
1931 - érettségi tabló
1931 - egyetemi felvételi értesítő
1934 - névváltoztatási okmány
1935 - anyjának dedikált arckép
1935 - fürdés a Rába gátján
1936 - katonakönyv
1936 - katonakönyv
1938
1938
1940
1940
1940
1940 - katonaként Zetelakán (Erdély)
1941 - alkalmazási szerződés
1941 - a fizika szertárban
1941 - ideiglenes kinevezés
1942 - kinevezés
1942 - eskü
1943
1943 - kinevezés
1945 - távozási igazolás
1945 - igazolás
1948 - előlépzeteés
1950 - eskü
1971 - arckép
1986 - elismeréseinek saját kezű összefoglalása
1993 - a gimnázium 100 éves évfordulóján
1995 - arckép
1995 - díszpolgár
1996 - dr. Ettre László részvétnyilvánító levele

Értéktár kategóriái

Ha tudod, milyen jellegű értéket keresel, válassz kategóriát az alábbi menűsorból!

Eseménynaptár

H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
Jöjjön, látogasson meg minket!

Friss híreinkről a Klub nyilvános
facebook-oldalán

tájékoztatjuk az érdeklődőket!

Mai látogatók:32
E heti látogatók:306
Havi látogatók:3594
Összes:249331
Kapcsolat a klubunkkal

Telefon: (+36) 94/380-113 (könyvtár)
Mobil: (+36) 30/575-0893 (Molnár Piroska)

Írjon üzenetet!