1900 és 1945 között négy személy szerepel a levéltári forrásokban, aki megkapta Szentgotthárd legrangosabb civil kitüntetését: gróf Apponyi Albert, Bujatti Herman, Kiss Elemér dr. és Vajda Ödön. Bár ismereteink szerint Széll Kálmán nem kapott Szentgotthárdon díszpolgári címet, tevékenysége mindenképpen méltó arra, hogy a díszpolgárok között szerepeljen.

A XX. század elején a közgyűlés adományozott díszpolgári címeket az arra érdemes polgároknak.  Bár egyikük sem volt a község, sőt a megye szülötte, mégis érdemesek voltak e magas elismerésre. Főapát, gyártulajdonos, Európa-szerte ismert politikus és hivatását lelkiismeretesen végző, Szentgotthárdon tevékenykedő főszolgabíró. Mindegyikük a nagyközségi közgyűlés döntése alapján lett Szentgotthárd díszpolgára.

Kiállításunk az egykori szentgotthárdi díszpolgároknak állít emléket, Szentgotthárdért végzett tevékenységüket ismerteti meg a múzeumlátogató közönséggel.

Bár ismereteink szerint Széll Kálmán nem kapott Szentgotthárdon díszpolgári címet, tevékenysége mindenképpen méltó arra, hogy e jeles férfiúk között szerepeljen, s velük együtt bekerüljön a Szentgotthárdi Halhatatlanok Aranykönyvébe.

gróf Apponyi Albert

Bujatti Herman

Kiss Elemér dr.

Széll Kálmán

Vajda Ödön


gróf Apponyi Albert

1846. május 29-én született Bécsben, magyar nyelvet beszélő családban. Már gyermekként is kitűnt kivételes nyelvtehetsége, felnőtt korára kifogástalanul beszélt angolul, franciául, latinul, németül és olaszul.
1872-től, 26 éves korától lett képviselő, 1906-1911 közt kultuszminiszter. 1901-től lett a képviselőház elnöke, nevéhez egyházpolitikai reformok, a polgári házasság és az anyakönyvezés bevezetése, választójog kiterjesztése fűződik.
1920-ban ő vezette a magyar delegációt a trianoni tárgyalásokon. Az előre eldöntött és odaígért területeket nem volt lehetősége sem több nyelven elmondott hatásos beszédével, sem a jog eszközeivel visszaszereznie. Beszéde óriási hatással volt a hallgatóságára. Nem csak nyelvtudása, de hatalmas műveltsége, az általa felsorakoztatott tárgyilagos tényagyag is lenyűgöző volt. Ő volt az, aki valamennyi magyar helyett nem írta alá a dekrétumot.
1933. február 7-én halt meg Genfben. Először a Notre Dame-ban volt a koporsója, majd vonattal érkezett haza. Ravatala a Parlamentben állt. Egyedül őt temették „civilként” királyaink mellé a Budavári Koronázó Főtemplomban.

75 évesen, 50 év politikai tevékenységéért kapta meg a Szentgotthárd díszpolgára címet. Dr. Vargha Gábor javasolta Szentgotthárdon, 1921. május 21-én a közgyűlésen. Indoka volt még, hogy gróf Apponyi Albert tett a legtöbbet az ország nyugati szélén a magyarság nemzeti önállóságának megvalósításáért, és küzdött az igazságtalan trianoni békeszerződés ellen.
Nem járt Szentgotthárdon, de fáradhatatlan politikai tevékenységéért az ország megszámlálhatatlanul sok helyén neveztek el utcát, teret róla és lett díszpolgár. Szinte nem volt olyan város vagy nagyobb település, ahol nem a legnagyobb élő magyarként tisztelték.

Az 1921. május 21-i közgyűlés véghatározata:
„Szentgotthárd nagyközség képviselőtestülete nagy lelkesedéssel egyhangúlag elhatározta, hogy gróf Apponyi Albert úr Ő nagyméltóságát a félszázadra nyúló politikai, társadalmi, tudományos és honszerető áldásos munkásságának emlékezetére Szentgotthárd városi jellegű nagyközségnek az ország nyugati határszélen a magyarság nemzeti őrállóságának díszpolgárává választja, és erről az Apponyi Albert gróf országos ünnep végrehajtó bizottságát értesíti.”
Indoklás: „Aki félévszázados pályafutásában annyi díszt szerzett a magyarság történetének, kultúrájának és hírnevének, aki az elveszített világháború után nehéz, gondterhes történelmi időben, az új honalapítás kezdetén önzetlenül, fényesen küzdve küzdött és bízik Magyarország területi egységének helyreállításában, és akiben – minden pártpolitikától mentesen,- mi is megbízhatunk, - úgymond Őt a nehéz idők nagy emberét megbecsülni históriás erény, mint magyar község sohasem temethet szem elől.”
A határozatot háromszori éljen felkiáltással fogadták el és kihirdették.

 

Bujatti Herman

Bujatti Herman, az akkori Selyemgyár vezetője 1916-ban lett Szentgotthárd díszpolgára. A nagyközség vezetői méltányolták, hogy a környéken sok embernek biztosított munkát, illetve hálájukat fejezték ki a díjjal az I. világháború idején mutatott humanitárius cselekedeteiért.

Bujatti Herman olasz eredetű bécsi gyáros családból származott. Felmenői két generáción keresztül textiliparral foglalkoztak. Az első selyemgyárat nagyapja alapította 1770-ben, és az apja virágoztatta fel Bécsben az 1800-as évek második felében. Termékeik még a selyemszövés őshazájában, Kínában is elismerést arattak. 1897-es halála után három fia kezébe került az irányítás.

A magyar ipartámogató politika az 1880-as évektől az új textilüzemek számára rendkívüli kedvezményeket adott, Szentgotthárdon pedig kiépített vasútvonal és olcsó munkaerő kínálkozott. Erre alapozva Széll Kálmán és Vargha Gábor elérték, hogy a Bujatti-fivérek itt építsék fel új gyárukat. Az üzemet a legmodernebb technika felhasználásával és a munkások egészségügyi szempontjainak figyelembe vételével alakították ki. A termelés 1901-ben indult be.
A gyár 1912-ben részvénytársasággá alakult, elnökségében szerepelt a három Bujatti-fiú, élükön Hermannal. A gazdasági világválság időszakában a munka szüneteltetésére kényszerültek. Állami támogatás és újabb tőke bevonásával ismét talpra állt a gyár, 1935-től immár Szentgotthárd Selyemgyár Rt. néven.

Bujatti Herman 1916-ban kapta meg a Szentgotthárd Díszpolgára kitüntető címet. Dr. Vargha Gábor a képviselő-testület előtt elmondott indítványában elismerte a gyáros jelentős hozzájárulását a település gazdasági fejlődéséhez, a község „boldogításához”:

„Azon férfiak között, kik Szentgotthárd nagyközség fejlődésére, jólétének előmozdítására és felvirágoztatására befolyást gyakorolnak, akik a polgárság indokait mindig szem előtt tartották, és ezen érdekek megóvására törekedtek, kiknek működése közvetve vagy közvetlenül mindig a község boldogításának útját egyengették, kik jó szívvel önzetlenül alkottak, ott, hol áldozatokra volt szükség, azt hiszem, előkelő helyet foglal el Bujatti Hermann úr wieni lakos, mint az itthoni selyemgyár egykori társtulajdonosa, és a jelenlegi részvénytársaság ügyeinek vezetője.
Bujatti Herman úr még többet is tett annál, mint egyébként azoktól elvárható, kik, bár a község kötelékébe nem tartoznak, de kicsinyes érdekszálak fűznek községünkhöz. Sokkal többet alkotott, mint amennyit tőle elvárhatnánk, Már a háború kezdetén felajánlott a helybeli Vöröskereszt Egyletnek egy teljes épületet, és berendezte megfelelő kórház céljára, ami sebesült katonáink, a mi szeretett testvéreinknek megfelel, vigasztalást és kigyógyulást találnak.
Ezen nagy emberbaráti érdemeket,- bár önmagában hordja jutalmát, - mégis arra késztet engem, hogy az egész tisztelt képviselő-testület elé a következő indítvánnyal javasoljuk.
Indítványozom, hogy Bujatti Herman urat Szentgotthárd díszpolgárává válasszuk meg, és a díszpolgári oklevelet részére alkalmas módon kézbesítsük."
A kiváló emberbarát gyáros díszpolgárrá választását 1916-ban a testület egyhangúlag támogatta.

Bujatti Herman 1925-ben, Bécsben hunyt el.

Lidértejedi és Vízkeleti dr. Kiss Elemér

1874-ben született a Bihar megyei Alsólugoson. Középiskoláit Székesfehérváron és Pápán végezte, az utóbbi helyen érettségizett 1892-ben. 1897-ben lett jogi doktor, gyakornokként Szombathelyre került, majd Muraszombaton lett szolgabíró 1901. december 31-ig.
Ezután következett Szentgotthárd, ahol az elkövetkező 43 évben élt és dolgozott. 1902. január 1-jétől lett szolgabíró, majd 1905. február 1-jétől főszolgabíró. Elnöke volt a Katolikus körnek, a Rokkant és az Önkéntes Tűzoltó Egyletnek, a járási Lövész Egyletnek. Emellett számos más szociális és kulturális egyesületben tevékenykedett.
1912-ben mint elöljáró kivette részét az evangélikus templom ünnepélyes felszentelésére rendezett ünnepség lebonyolításából. 1914-től megszervezte Szentgotthárd és Őriszentpéter Vöröskeresztes fiók egyletét és tartalék kórházát. Ez utóbbit Gyanafalván (ma Jennersdorf) is létrehozta. Mint tartalékos huszár hadnagy katonai szolgálatra is bevonult, ezért több éremmel tüntették ki. Megkapta a II. osztályú Polgári hadi érdemkeresztet és a Vöröskereszt-díszérmet, 25 éves tűzoltó és mentési érmet.
Aktív képviselőként három évtizedeken át részt vállalt a település életéből. Tagja a volt a minisztériumban többször megforduló küldöttségnek 1924-ben, amikor az állam 16 gimnázium, köztük a szentgotthárdi bezárását rendelte el. Tudjuk, sikerrel jártak.

1929. december 30-án „A város érdekében végzett 25 éves hasznos főszolgabírói tevékenységéért” javasolta díszpolgári címre dr. Vargha Gábor képviselő, amit 1930. január 30-án, a közszolgálati emlékünnepen adtak át. Külön érdekesség, hogy egyidejűleg a szentgotthárdi járás valamennyi települése is díszpolgárává választotta, így Szentgotthárd mellett 39 faluban is megtisztelték a címmel.

1939-ben dr. Kiss Elemér írta Vakarcs Kálmán A Szentgotthárd – muraszombati járás ismertetése című könyve előszavát. 1940-től felügyelőbizottsági tagja volt a Selyemgyárnak és elnöke a település legjelentősebb egyletének, az Olvasó Egyletnek, melyet mindig a legtekintélyesebb személy vezetett.
1944. január 13-án, 70 évesen hunyt el Szentgotthárdon, sírja a gasztonyi temetőben található.

 

Széll Kálmán

Széll Kálmán Gasztonyban született 1843. június 8-án, nemesi hagyományaira és 48-as szerepére büszke családban.
Széll Kálmánra a szülei gyakorolták a legnagyobb hatást. Széll Kálmán édesanyja, felsőeőri Bertha Júlia régi Vas megyei katolikus nemesi családból származott, ahonnan a 19. század első felében megyei alispán és országgyűlési követ is kikerült. Széll Kálmán apja, Széll József is műveltségével és politikai aktivitásával kiemelkedett a Vas megyei köznemesség köréből.  A Széll-szülők nagy gondot fordítottak gyermekeik oktatására, s anyagi áldozattól sem riadtak vissza, hogy őket jól képzett és művelt emberekké neveljék.
Az ifjú Széll Kálmán tanulmányait a soproni bencés gimnáziumban kezdte. A családi hagyományokat követve Szombathelyen folytatta tanulmányait a premontreieknél. Széll Kálmán a szombathelyi premontreieknél töltött évek alatt mindig osztályelső volt, az érettségi vizsgán (1861) mindenből kiváló eredményt ért el.
Közben Széll Kálmán beiratkozott a budapesti egyetem jogi karára. Az akkori közfelfogás és a családi tradíciók is erre a pályára terelték. De a közéleti pályához nélkülözhetetlen elméleti tudást is csak itt szerezhette meg. Az államvizsgát 1863-ban kitűnő eredménnyel tette le, majd 1866-ban megszerezte a jogtudori címet is, de jogi doktorátusát sohasem használta.
Széll Kálmán pályáját Rátóton kezdte mint szolgabíró a szentgotthárdi járásban. Deák Ferenccel atyai barátságot ápolt, a haza bölcse gyámleányát, Vörösmarty Ilonát vette feleségül. Az ifjú jogász politikusi pályára készült, s 1869-ben a szentgotthárdi járás országgyűlési képviselőjévé választották. 1878-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1868-ban a Széll-család Pestre költözött, csak pihenés céljából tartózkodtak Rátóton. Széll Kálmán mindenben számíthatott Deák Ferenc támogatására. Deák a felkészült fiatal jogászt eltanácsolta a jogi pályáról. Deák Ferenc tanácsára pénzügyi tanulmányokba kezdett. Hamarosan az ország legelismertebb pénzügyi szaktekintélye lett. Deák tanácsát megfogadva a pénzügyekre koncentrált az országgyűlésben.
Széll Kálmán parlamenti felszólalásai és javaslatai egyre nagyobb visszhangot keltettek, s egyre elismertebb pénzügyi szaktekintélynek számított. 1875 tavaszán a Wenckheim-kormányban felkészülten vette át a pénzügyi tárcát. Széll Kálmán új adóformák bevezetésével, az állam kiadásainak megszorításával, az állami jövedelmek befolyásának biztosításával igyekezett stabilizálni az ország pénzügyi helyzetét.
Bécsi bankári körök felkérésére két jelentős pénzintézetet is irányított, óriási szorgalommal és nagy odaadással. A Leszámítoló és Pénzváltó Banknak, valamint a Magyar Jelzáloghitelbanknak is vezetője volt két évtizeden keresztül. Széll Kálmán 56 évesen - 1899-től 1903-ig - az ország miniszterelnöke lett. Széll Kálmán a korábbi Bánffy-kormány tagjainak kétharmadát megtartotta, csupán három tárca élén történt változás. Széll Kálmán szorosa tartotta a gyeplőt a kormányban.
A Képviselőházban kifejtett kormányprogramja alapján, melynek a »törvény, jog és igazság«-ra való hivatkozása politikai szállóigévé vált. A kabinetben mint belügyminiszter is fontos reformokat létesített.
Az 1901-i általános választásokból a Széll Kálmán programja alapján álló Szabadelvű Párt nagy diadallal, két harmados többséggel került ki.
1902 márciusában a király a Szent István-rend nagykeresztjével tüntette ki. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagjává választották. 
Miniszterelnöksége alatt 120 törvénycikk született. A bevezetett új adóformák, a pénz- és bankügy rendezése mutatják szakmai hozzáértését. Széll Kálmán könnyen áttekinthető, jól működő államháztartást akart. Miniszterelnökként a belügyi tárcát is megtartotta. A kormány élén megbékélést és együttműködést kereső politikus volt. A miniszterelnökségről való lemondás után hamarosan visszatért a politikai életbe. Elvállalta az Alkotmánypárt elnöki funkcióját.
Széll Kálmán elsősorban politikusi tevékenysége miatt ismert. De Vas megyei birtokosként maradandót alkotott a modernizálódó szarvasmarhatartás területén is. Elkötelezett híve volt a modern mezőgazdaságnak. Rátót-héraházi birtokáról származó tenyészállatok az 1890-es bécsi kiállításon is díjat nyertek.
Amikor 1881-ben régi kerületében alulmaradt a választáson, Pozsony város II. kerülete ajánlott fel számára képviselői mandátumot. 1905-ben régi kerülete ismét képviselővé választotta.
1915. augusztus 16-án, 72 éves korában Rátóton halt meg, a táplánszentkereszti családi sírboltban nyugszik.

Széll Kálmán tevékenysége Szentgotthárdért

Több évtizedes képviselői tevékenysége alatt - 1869 és 1911 között - rengeteget tett Szentgotthárd fejlesztéséért.

  • A vasútügyi bizottságban tett javaslata alapján elérte, hogy engedélyt kaptak egy Székes-Fehérvártól Szombathelyen, Körmenden, Szt. Gotthárdon át, Gráccal való összeköttetés céljából az ország határáig terjedő fővonal megépítésére. Az 1870-es évek elején sürgette a Győr-Szombathely-Graz vasútvonal megépítését. 1871 októberében nyitották meg a Győr-Szombathely szakaszt, s a Grácig hátralevő részt 1872-73-ban építették meg.
  • Hasonlóan sikeresen lépett fel, amikor 1869. decemberi előterjesztése nyomán a város megkapta az első folyamodású királyi törvényszéket, s ezzel Szombathely után a második ilyen település lehetett Vas megyében.
  • Széll Kálmán parlamenti tevékenységét a szorgos munka jellemezte. Személyes közbenjárásának tulajdonították a kortársak, hogy a dohánygyár Szentgotthárdra települt 1894-ben. Ez volt a város első gyára, ahol indulása után tíz évvel már több mint 900 nő dolgozott.
  • Széll Kálmánnak jelentős szerepe volt abban, hogy a város megkapta az engedélyt egy gimnázium indítására. A megye első állami gimnáziumának tanévnyitója 1893. szeptember 4-én kiemelkedően ünnepélyes keretek között zajlott. Még fényesebb külsőségek között történt 1895. november 15-én a gimnázium új épületének felavatása. 1902-ben az intézmény főgimnáziumi státuszt szerzett, melynek eléréséhez ismét jelentős segítséget nyújtott Széll Kálmán. Vörösmarty nevét 1947-ben vette fel a gimnázium a költő iránti nagyrabecsülés jeleként, valamint azért is, hogy kifejezze háláját a gimnázium létrehozását segítő Széll Kálmánnak, akinek felesége a híres költő leánya, Vörösmarty Ilona volt.
  • A Deák Ferenc utcában épült 1871-ben a Szentgotthárdi Takarékpénztár, amelynek első elnöke lett. Rönökön a Szent Imre templom a vallásalapból 66000 aranyköltséggel épült fel Széll Kálmán segítségével. A templom felszentelésén is részt vett 1905. június 12-én. A rátóti haranglábhoz harangot ajándékozott, ezt a háború idején sem rekvirálták, tiszteletben tartva Széll Kálmán emlékét.

Széll Kálmán érdemei Szentgotthárd kulturális életében is vitathatatlanok. A városban működő olvasó egylet fennállásának 50. évfordulóján dr. Vargha Gábor elnök Széll Kálmánt is a kör tiszteletbeli tagjává választotta. 1916-ban Széll Kálmán születésnapján méltó megemlékezést tartottak. A díszünnepségen Vargha Gábor serleget avatott a politikus emlékére, amelyre Széll Kálmán politikusi pályáját végigkísérő fogalmakat véstek: "jog, törvény, igazság". Ez a felirat volt olvasható a Széll Kálmán ravatalára küldött koszorún is, amellyel az Országos Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt tisztelgett a nagy politikus előtt.

 

Vajda Ödön Pál

Vajda Pál 1834. január 29-én született Kaposváron. 1854-ben az egri gimnáziumban érettségizett. 1852-ben lépett be a ciszterci rendbe, ahol az Ödön szerzetesi nevet kapta. Teológiai tanulmányait Heiligenkreuzban és az egri érseki líceumban végezte. 1858. február 13-án szentelték pappá. A teológia elvégzése után Székesfehérváron lett ciszterci tanár, majd 1891-ben Zirc, Pásztó, Pilis és Szentgotthárd apátjává választották.

Szentgotthárdnak mindig jótevője volt.

  • A gyárak (Dohánygyár, Óragyár, Selyemgyár és részben a Kaszagyár) építéséhez jelentős kedvezménnyel adott telkeket a Rába bal partján, a meglévő vasúthoz közel.
  • 1894-ben az elemi iskola építéséhez 14206 Ft-ot biztosított. Emeletet húztak az addigi földszintes épületre, és megnövelték a területét.
  • 1895-ben a gimnázium megvalósítását 2000 Ft-tal támogatta. Az iskola avatásán személyesen részt vett. 1903-ban az akkor alakuló Segély-egyletnek 2000 koronát adott a rászoruló tanulók élelmezésére. 2224 korona 74 fillért adott a takarékpénztárban lévő alapból a szentgotthárdi kórházi alapba.
  • Jelentős területeket adott át kedvezményesen a községnek. 1905-ben az Epreskert nevet viselő területet (a mai Szabadság tér) az Arany János utcától az Akasztódombig átengedte. A község tulajdona lett a mai Honvéd utcától a dombig elterülő egykori szántó és a Zsida-patakig lévő terület, amely sokáig Új-telep néven volt ismert.
  • Restauráltatta a környék templomait, amelyek az apátsághoz tartoztak. (Badafalva, Gyanafalva, Istvánfalva, Kethely, Rábagyarmat, valamint a kethelyi plébániát és a szentgotthárdi kolostort.)
  • Anyagilag támogatta a Szentgotthárd történelmét kutató és feldolgozó Békefi Reming és Piszter Imre cisztereket. A Főtéren álló Immakuláta szobrot 1896-ban restauráltatta. (Ma a templom bejárata előtt áll.)

A nagyközség még Vajda Ödön életében igyekezett a háláját kifejezni azért, hogy támogatta a nagyközséget. Az Olvasó Egylet 50 éves jubileumán tiszteletbeli taggá választották. 1907-ben a Ligetet Vajda Ödönről nevezték el. 1935-ben a megalakuló cserkészcsapat Vajda Ödön nevét vette fel. Kitüntetései között a Lipót-rend lovagja és a Szent István kereszt rend a legjelentősebb.

1908. május 20-án aranymiséjére és főrendi taggá választására üdvözlő táviratot küldött a közgyűlés. Ugyanekkor tett Vargha Gábor indítványt okmány készítésére, hogy Vajda Ödönnek díszpolgári címet adjanak.
Az 1908. december 11-i rendkívüli közgyűlésen Szentgotthárd képviselő-testülete elfogadta Vargha Gábor indítványát, és Vajda Ödönnek díszpolgári címet ajándékozott. A díszoklevelet Usz Gábor közjegyző adta át az apát útnak. December 20-án bemutatták az indítványt és Vajda Ödön köszönő levelét a közgyűlésen. Vajda Ödön ekkor 100 koronát adományozott az óvodának.

Vajda Ödön Pál 1911. július 3-án hunyt el Zircen.


Eseménynaptár

H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31