A ciszterci szerzetesrend az önellátásra rendezkedett be. A mai Várkert északkeleti részén alakították ki a kertészetet és gyümölcsöst, határát a Rába zárta le, amely egyben az öntözéshez vizet biztosított. A kertészlak, az ún. „Narancsos ház” is itt állt. Az étkezés alapja a kenyér és a zöldségfélék voltak. Gyökérzöldségeket és gumós növényeket (répafélék, zeller, hagyma, burgonya, torma) termeltek, a kolostor konyhájában pedig a levélzöldségek (spenót, sóska, káposzta, saláta, stb.) mellett gyakori volt a száraz hüvelyesek (bab, borsó, lencse) és gabonafélék (köles, hajdina, árpakása, zabkása) főzése. A száraz és friss zöldségek fogyasztása vitaminokban és tápanyagokban gazdag étkezést biztosított. A Magyarországra oltógallyakkal, szőlővesszőkkel és vetőmagokkal érkező szerzetesek új növényfajtákat is meghonosítottak hazánkban. A gyümölcsöskertben bőven termő alma-, szilva- és körtefákat neveltek. A tartósítást aszalással végezték. Egy üvegházban citromot, narancsot, ananászt is termesztettek étrendjük kiegészítésére. Szőlőt a Rába túlsó partján, a ma már Ausztria területén fekvő „Schlössl” déli és keleti lejtőin termesztettek. A terméséből könnyű asztali bor készült.
