A szerzetesek és a munkástestvérek a kolostorban éltek. Életük ritmusát a rend előírásai szabták meg. Az imaórák időpontja a nap mozgásához igazodott: kora hajnalban, napfelkeltekor, délelőtt, 
délben, délután, naplementekor és lefekvés előtt volt a mindenkire nézve kötelező közös ima, a zsolozsma. Az imaórák között az apátságban előforduló, a perjel által kiadott feladatokat végezték, a klastromban, a földeken vagy éppen a gazdaságban dolgoztak. Munka közben nem beszélgethettek. Az ima időpontját kondítás jelezte, ezt hallva rendszerint a templomba mentek imádkozni, de ha a munkából nem tudtak elszakadni, akkor félrevonultak és úgy fohászkodtak. A munka végeztével az esti fohászt, a Vesperást már a klastromban mondták. A déli istentiszteletet követő ebédet és az esti vacsorát a kolostorépület földszintjén található refektóriumban költötték el. Étkezés közben egy szerzetes a szentírásból vagy egyéb könyvekből olvasott fel társainak az erre szolgáló emelvényen. A szerzetesek a munkák utáni pihenőidőben olvastak, a kolostor emeletén levő társalgóban (rekreációs teremben) beszélgettek vagy elmélkedtek, a mellette levő könyvtárban kutattak és tanultak.
