A kolostorkertben a főhelyet az olyan fűszer- és gyógynövények foglalták el, mint a zsálya,
a menta, az izsópfű, a ruta de termett liliom, rózsa, viola, írisz, gyöngyvirág, körömfű, sasfű is. A kert növényei nemcsak az ispotály betegeit szolgálták, a konyhára is került belőlük. A fodormenta, az ánizs, a kapor, a petrezselyem, a zsálya, a tárkony mellett egzotikus fűszereket is használtak: borsot, gyömbért, szerecsendió-virágot, sáfrányt, szegfűszeget, fahéjat, de ízesítettek fokhagymával, fenyőmaggal, vadalmával, tormával, reszelt sajttal, mazsolával és rózsavízzel is. A szerzetesek teát és kávét is ittak, az ünnepi asztalon pedig édesség is szerepelt. A kolostori étrend alappillére a kenyér és a sör/bor volt. A regula előírásai minden szerzetes számára napi kb. fél kenyér elfogyasztását engedélyezték. A bor esetében a napi adag kb. 3–5 dl, a gyengére főzött sör esetében közel 4 liter volt. Naponta két étkezés volt egy-egy tál főtt étellel, amit gyakran árpából vagy kölesből készített kenyér és gyümölcs egészített ki. 
Élelmezésükben a hüvelyesek fontos szerepet játszottak, hús fogyasztását csak a XIII. századtól engedélyezték, a munkástestvéreknek korábban is, mivel ők nehéz fizikai munkát végeztek. A Rába és a Lapincs halait azonban bőségesen fogyasztották.
