A ciszterciek a gazdálkodás minden ágában működtek. Az összesen 275 km2 
területen fekvő birtok majorjaiból kialakult községek többsége ma is létezik. A gabonatermesztésnek a háromnyomásos gazdálkodás volt az alapja. Mivel a búzakenyeret túl fényűzőnek találták, a hüvelyesek mellett árpát és rozsot termesztettek a legtöbbet. A nélkülözhetetlen igavonó erőt saját szarvasmarhák adták, fuvarozásra pedig lovat használtak. Élelmezési szempontból a sertés, a juh tenyésztése volt jelentős, de szárnyasokat is tartottak. A tejet feldolgozták, sajtot készítettek. Méhészetéből nyerték a viaszt és mézet - utóbbi nemcsak a cukrot helyettesítette, de a mézsör előállításához is felhasználták. A sóellátás is megoldott volt, III. Béla évi húszezer sókockát adott a monostornak. A műhelyekben munkástestvérek, így építőmesterek, fafaragók, kovácsok, ácsok, bognárok, tímárok dolgoztak. Mindegyiknek megvolt a maga vezetője, munka közben csak neki volt szabad beszélni. A malmok közül a legnagyobb az apátság mellett, a mai kaszagyár helyén épült. Pékműhely is működött, amely a környék majorjait is ellátta.