Szentgotthárdon kedvezőek voltak a feltételek a működéséhez, hiszen volt vasútvonala, és a környékén volt hagyománya a dohánytermesztésnek és –feldolgozásnak. Már az 1700-as évektől termesztettek a falvakban dohányt, amit az apátsági dohánygyárban dolgoztak fel.

A dohánygyár a Hunyadi utca gyárainak első előkertes épületegyüttese lett. A főépület eklektikus stílusban, armírozott téglafalakkal készült. Két oldalán egy-egy különálló díszes, impozáns épület áll, amely a vezetők lakóháza volt: az egyikből iskola, majd kollégium lett, a másik pedig az Iskolaszanatórium (jelenleg Rehabilitációs Kórház) részéve vált, amellyel később összeépítették. 1928-ban 104 méter mély artézi kutat fúrattak, és a víztorony létesítésével megoldották a vízellátásukat. A víztoronynak a városképet meghatározó szerepe is volt.

A munka a dohánygyárban 1895-ben kezdődött meg, 1895-ben 345 főt, főleg nőket foglalkoztattak. 1910-ben már 893 dolgozója volt a gyárnak. A dolgozók állami nyugdíjjogosultságot szereztek. A Dohánygyár betegsegélyező pénztára üzemorvost alkalmazott, aki a kb. 700-1000 fő igényjogosult (alkalmazott, munkás és családtagjaik) orvosi ellátását végezte.

Kezdetben rövidszivart, később szivart, majd 1935-től cigarettát is gyártottak. A termékek eleinte kézzel készültek, egy műszakos munkarendben. A termelés növelése érdekében gépeket állítottak üzembe, amiket a Kaszagyártól vásárolt árammal működtettek. Egy dolgozó nő nyolc óra alatt 1300-1400 cigarettát gyártott.1940-ben közel 1,2 millió szivar készült belföldre és 22 millió külföldre. A II. világháború után az üzem gyártmányai között szerepelt pl. a pipadohány, a népszerű Munkás cigaretta vagy a Faintos, az Ideál és a Csongor nevű szivar.

Kedvezőtlenül hatott a termelésre a trianoni határmódosítás, mert a dohányföldek legnagyobb része a nagyfalvi területen volt. 1948-ban a termelést leállították, a gépeket Egerbe szállították.

1952-ben Budapest megvásárolta a gyárat és területét, ahol szociális otthont hoztak létre. Zömében elfekvő és elmebetegek kerültek Szentgotthárdra. A hatalmas kórtermek eredetileg műhelyek voltak, ezek nem feleltek meg az egészségügyi követelményeknek. Folyamatos átépítéssel kisebb kórtermeket hoztak létre, korszerűsítették az épületeket, és igazi betegotthonná alakították át. A Fővárosi Önkormányzat Pszichiátriai Betegek Otthonában jelenleg 700 beteg, továbbá 400 egészségügyi dolgozó és kiszolgáló személyzet van.

A dohánygyár évtizedekig ezer körüli női dolgozónak adott munkalehetőséget, ami a község és környékének fejlődését jelentősen segítette. 1952-től a főváros pszichiátriai betegeit gondozták és ápolják itt. Jelenleg az Opel gyár után a legtöbb munkalehetőséget biztosítja.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

> Szentgotthárd. Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok. Szombathely, 1981.

> Vakarcs Kálmán: A Szentgotthárd- muraszombati járás ismertetése. Szombathely, 1941. p. 123.

> Fényes Elek: Magyarország Statistikája. Trattner-Károlyi Tulajdona. 1842. e-book. In: https://books.google.hu/books?id=V0o6AQAAMAAJ&printsec=frontcover&hl=hu#v=onepage&q&f=false (letöltve: 2016.03.22.)

> Dohánygyárunk. In: Szentgotthárd. 1897. aug. 8. p. 3.

> Dohánygyár Szentgotthárdon. In: Vasvármegye, 1893. okt. 29. p. 2-3.

> A szentgotthárdi Dohánygyár rátér a cigarettagyártásra. = Varvármegye, 1935. febr. 7. p. 2.

> Szentgotthárdi Dohánygyár. In: https://dohanymuzeum.hu/szentgotthardi-dohanygyar (letöltve: 202406.24.)

> Teljes ütemben dolgozik a szentgotthárdi dohánygyár. In: Szabad Vasmegye, 1946. jún. 7. p. 2.

> Pályázat főorvosi állásra. = Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 1914. 02. 13. p.19.

> A dohány Magyarországon. In: http://dohanymuzeum.hu/dohany-magyarorszagon. (letöltve: 2016.03.22.)

Az intézmény jelenlegi (2024) neve: Rábaparti Integrált Szociális Intézmény, Vas vármegye