1840-es év eseményei

• 1840. március 24-én született Desits Gyula Csákányban. Később ügyvéd, királyi tanácsos, körjegyző, a takarékszövetkezet igazgatósági és a Vasvármegyei törvényhatósági bizottság tagja lett. Képviselőként kezdetektől különösen sokat fáradt a gimnázium és a selyemgyár megvalósulásáért. 1898-ban I. Ferenc József király Lipováczi nemesi címet adományozott számára. 1904. augusztus 16-án halt meg Szentgotthárdon. Halála után utcát neveztek el róla, az akkori Szentgotthárd egyik legjelentősebb utcáját, a Hosszú utcát (ma József Attila utca). A második világháború után az utókor nemcsak az utca nevét változtatta meg, a régi temetőben levő Desits családi kripta is megsemmisült, pedig a család mindig élenjárt a jótékonykodásban, különösen szívén viselte a szegények, a rászorulók sorsát.

1841-es év eseményei

• 1841. szeptember 1-jén nevezték ki a magyar származású Komáromi Ödönt a 61. heiligenkreuzi, 6. - egyben utolsó - szentgotthárdi főapátnak. Kőszegen született 1805. december 22-én, (Komáromy Vince néven keresztelték) középiskolába is ott járt. 1825-ben lett a heiligenkreuzi ciszterci rend tagja, 16 évvel később választották főapáttá. Haláláig, még több mint 36 évig vezette Heiligenkreuz és így az 1734 óta hozzá tartozó Szent-Gotthárdi apátságot. Főapátsága idején kapott templomunk új oltárképet és üvegablakokat, valamint a Mária-kápolnának megújult a berendezése, kicserélték a kövezetét és padjait. 1861-ben szülővárosa Kőszeg díszpolgárává fogadta. 5 év múlva 900, az osztrák-porosz-olasz háborúban sebesült katonát ápoltak Bécs melletti kolostora falai közt. 1877. április 10-én halt meg, következő évtől Zirchez csatolták a szentgotthárdi ciszterci apátságot.

1843-as év eseményei

• 1843-ban a Klein kávéházban/Kaszinóban Olvasó Egylet alakult. Célja a művelődés mellett a nemzeti öntudat megőrzése, erősítése volt.

1844-es év eseményei

• 1844-ban, a szentgotthárdi csata 180. évfordulóján Kuzmits Dániel szentgotthárdi perjel 4 nyelvű (magyar, német, francia és latin) emléktáblát állíttatott a csata helyszínén, mely a mai napig megtekinthető.

1846-os év eseményei

• 1846. május 12-én született Szenczy Győző Ödön Bodrogkeresztúron, Zemplén megyében. 1868-81 közt tanár volt Székesfehérváron, majd házfőnök és igazgató lett Baján. Egyik szerzője volt a Magyarország ezeréves fennállásának ünnepére kibocsátott ciszterci emlékkönyvnek, ő írta meg a bajai gimnázium történetét. 1904-től priorként került városunkba, és a gimnázium püspöki biztosa lett, 1915-ben vonult nyugdíjba. 1926. augusztus 24-én halt meg Szentgotthárdon, sírköve a Temetőkápolna falában található.
• 1846. május 29-én Bécsben született Apponyi Albert. Ő vezette a trianoni béketárgyalások magyar küldöttségét. Híres beszédét 4 nyelven mondta el, mindhiába, addigra már minden eldöntetett. 1921-ben, 75 éves korában, 50 éves közéleti tevékenységéért számtalan város és település, köztük Szentgotthárd is díszpolgárává választotta. 1933-ban halt meg Genfben.

1848-as év eseményei

• 1848 júniusában kapta kinevezését az alakuló Vas Megyei Nemzetőrség I. zászlóaljának élére gróf Zichy Hermann. Ez év szeptemberében bekapcsolódott a Jellasics elleni harcba. Kanizsa felszabadításában 800 fős csapatával vett részt.

• 1848. június 23-án zajlottak országszerte az első népképviseleti választások. Szentgotthárd térsége küldöttének közfelkiáltással Szabadfy Sándor (1822-1868) szombathelyi városi tanácsnokot választották meg. 1865-től haláláig ismét a körzet országgyűlési képviselője volt.

• 1848. november 7. és december 23. között folyt Szentgotthárdon a honvédek toborzása a szabadságharcba, a Klein kávéházban (ma Széll Kálmán tér 10.). A sorozási jegyzőkönyveken Petók János őrmester és Koller György főorvos aláírásai láthatók. Jelenlétével és buzdító szavaival gróf Zichy Hermann (a jakabházi birtok ura) bátorította a legényeket. 25 fiatal lépett be a honvédseregbe, köztük 17 szentgotthárdi.

• 1848 decemberében tárták föl Székesfehérváron, a Nagyboldogasszony bazilika mellett III. Béla királyunk és első felesége, Châtillon Anna sírját. Az övék az egyetlen olyan királyi sír a helyszínen talált 15-ből, amely halotti jelvényeivel együtt épségben maradt ránk. A feltárás után a holttesteket exhumálták, és a Nemzeti Múzeumba szállították, majd az 1898. október 21-én országos ünnepség keretében a Mátyás templom Szentháromság kápolnájának díszes, kettős kriptájába helyezték el. A ceremónián nagy létszámban vettek részt ciszterci szerzetesek.

1849-es év eseményei

• 1849. január 15-án rendelték el az osztrákok a császári lobogók kitűzését és a fegyverek begyűjtését környékünkön. A rendelkezés Vas vármegyére terjedt ki, ahol ekkor már a megszállás miatt tulajdonképpen a szabadságharc véget is ért. Nugent tábornok 1848 karácsonya idején csapataival megszállta és katonai kormányzása alá vonta megyénket. A nagyon zimankós, hideg időben azokat a férfiakat, akik nem tudtak jól elrejtőzni, elfogták és besorozták az osztrák ezredekbe.

• 1849 októberében Szentgotthárd önálló járási központ lett. A szabadságharc leverését követően Magyarországon osztrák mintára új közigazgatást alakítottak ki. Vas megyében addig 6 főszolgabíróság és mindegyiken belül három, összesen 18 járás volt. Az új rendszerben megszüntették a két szintet, és helyette 12 körzetre (Bezirk) osztották a megyét. Az intézkedés meghagyta a régi főszolgabírói kerületet, és további hatot (Jánosháza, Felsőőr, Németszentmihály, Sárvár, Szentgotthárd, Vasvár) vele egyforma szintre emelt. Szentgotthárd az 1867-es kiegyezést követően kialakított új rendszerben is megőrizte a járási központ szerepét.

1850-es év eseményei

• 1850. december 27-én született Szentgotthárdon Brenner Tóbiás. Szülei id. Brenner János és Stirling Katalin voltak. 1869-ben érettségizett a szombathelyi premontrei gimnáziumban, majd a jogi egyetemre járt. 1885. április 2-án lett főjegyző, majd tanácsnok a megyeszékhelyen. 1902. július 12-től 1914-es nyugdíjazásáig Szombathely város híres polgármestere volt. Napjainkban az a körút viseli nevét Szombathelyen, ahol a Brenner Jánosról elnevezett óvoda, általános iskola, gimnázium és kollégium áll.

• 1850-ben létesült az első posta Szentgotthárdon az akkori Hosszú (ma József Attila) utcában. A szabadságharc bukása után a korszerű osztrák posták mintájára hazánkban is elkezdődött az ilyen irányú fejlesztés, ekkor alakultak a kisebb települések első postái. Később a Népköztársaság utcai (ma Deák Ferenc utca) Vargha Bank épületébe, majd a Béke tér 12. szám alá, a volt Németh Vilmos nyomda épületébe költözött a posta. Ezt lebontották és helyére egy modern, emeletes épületet húztak, amelyben 1968. december 15. óta működik.

1851-es év eseményei

• 1851. augusztus 3-án született Gyöngyösön Kassuba Domokos ciszteri apát, gimnáziumi tanár és igazgató, történetíró. 1874-től Pécsett, 1879-től Egerben tanított, ahol 1892-től főigazgató és perjel lett. A millenniumra megjelent jubileumi ciszterci Emlékkönyv egyik szerzője, Vajda Ödön főapát jóváhagyásával megírta az egri gimnázium történetét. 1917-től haláláig alperjel volt Szentgotthárdon. Szombathelyen a kórházban halt meg 1931. szeptember 14-én, a szentgotthárdi temetőben, a ciszterci sírtemlék a nyughelye.

1853-as év eseményei

• 1853. április 21-én a felvidéki Szimőn született Kutrucz Dezső, gimnáziumunk harmadik igazgatója, aki 14 éven át vezette az intézményt. Közreműködésével a 4 évfolyamos algimnáziumot 8 évfolyamos, érettségit adó főgimnáziummá fejlesztették. Az 1902/03-as iskolaévben indult először az 5. évfolyam, és 1906 májusában zajlottak az első érettségi vizsgák. Kutrucz igazgató 1911-es nyugdíjazása után visszatért felvidéki birtokára. 1915-ben hunyt el.

1854-es év eseményei

• 1854. február 24-én, Győrött született a szentgotthárdi gimnázium első igazgatója, dr. csáfordi Tóth Sándor magyar-görög-latin szakos tanár, irodalomtörténész, filozófiai doktor. Két tanévet töltött városunkban, ezután áthelyezték másik intézménybe.

• 1854. augusztus 23-án Pécsett született Mezey Miksa ciszterci szerzetes. Szentgotthárdi tartózkodása idején írta meg „A szent-gotthárdi csata 1664.augusztus 1” című, metszeteket is tartalmazó tanulmányát, mely nem maradt ugyan fent számunkra, de a ciszterci dokumentációkból tudjuk, hogy „eredeti kútfők és szóhagyomány" alapján végzett hozzá alapos kutatást. Fiatalon, 54 éves korában hunyt el Szentgotthárdon, sírköve a Temetőkápolna falában látható.

1855-ös év eseményei

• 1855. április 13-án Szekszárdon született Piszter Imre, a híres teológus és tanár. A teológiát Innsbruckban végezte, 1872. szeptember 17-én lépett a ciszterci rendbe. 1880-1903 közt a Zirci Hittudományi Főiskolán tanított, majd a Bernardiumot (a Budapestre helyezett zirci főiskolát) vezette 1915-ig. Ekkor kerül priorként Szentgotthárdra. Nagy tekintélye és önállósága volt itt is. A haláláig, 21 éven át vezette atyai gondoskodással, ritka összetartó erővel az akkor főleg beteg és öreg rendtagokból álló konventet. A millenniumra írta a Cisztercita rend emlékkönyve című munkáját, 1899-ben jelent meg a Szent Bernát élete és művei. Tagja volt a Szent István Akadémiának, a Vas megyei törvényhatóságnak, tanácsosa a szombathelyi püspöki szentszéknek. Megrendelte Bory Jenőtől Szent Bernát szobrát. Megírta a Pallas Nagy Lexikon egyházi cikkeit. Budapesten halt meg 1936. június 17-én.

1856-os év eseményei

• 1856. március 5-én halt meg Szentgotthárdon, 77 éves korában Dóczy Józsefkiváló ciszterci tudós. 1779. március 9-én született Bodajkon. A rendbe 1813-ban lépett be. Előbb Mogersdorfban volt lelkész, majd 1835-től Szentgotthárdon, 4 év múlva ugyanitt perjel lett. 1831-ben jelent meg Pesten magyar nyelven híres munkája: „Története és viszontagságai Szentgotthárdnak a XII. századnak végétől a XIX. század harmadáig ”. Temetőkápolnánk fala őrzi sírkövét.

1859-es év eseményei

• 1859. szeptember 13-án született szentlászlói Vargha Gábor ügyvéd, körzetünk országgyűlési képviselője a Vas megyei Andrásfán. Széll Kálmánhoz hasonlóan Szentgotthárd gazdasági és kulturális fejlődésének egyik fő mozgatója volt.

1861-es év eseményei

• 1861. augusztus 12-én Egerben született Saád Henrik Jakab ciszterci szerzetes és tanár. Baján és Egerben tanított a gimnáziumban. Kutatta a magyar egyházi zene történetét. 1909-ben került először Szentgotthárdra mint jószágkormányzó. 1916-27 közt újra Baján tanított, 1927-29 közt alperjel lett Egerben, majd két évig irodaigazgató Zircen. 1931-től egészen haláláig Szentgotthárdon volt alperjel. 1943. június 4-án hunyt el, a szentgotthárdi temető ciszterci sírjában nyugszik.

1864-es év eseményei

• 1864. május 14-én született Bodrogkeresztúron Szenczy Győző Ödön ciszterci szerzetes. 1904-ben került a szentgotthárdi apátságba mint perjel. Ő volt a gimnázium püspöki biztosa. 1915-ben vonult nyugdíjba Szentgotthárdon, itt is halt meg 1926. augusztus 24-én. Sírköve a Temetőkápolna falában található.

1866-os év eseményei

• 1866. december 12-én Budapesten a Józsefvárosban született Küzdi Aurel a későbbi ciszterci áldozár és középiskolai tanár. Egyike volt azon 12 szerzetesnek, akiket az ávósok 1950. június 10-én éjjel megalázó körülmények közt szállítottak el Szentgotthárdról. Az akkor már nyugalmi éveit itt töltő atyát és ugyancsak idős társait (dr. Gondán Feliciánt, dr. Szűcs Aladárt) különösen megviselte a méltatlan bánásmód és a hosszú út Kunszentmártonig a forró nyárban, a teherautó zárt ponyvája alatt. Egy év múlva, 1951. június 16-án, 94 éves korában hunyt el Zircen.

1868-as év eseményei

• 1868. május 19-én születettek meg Rátóton Széll Kálmán és Vörösmarty Ilona ikergyermekei: Ilona és Kálmán. A fiú pár óra múlva meghalt. Ilona Bernrieder János felesége lett, Rátóton éltek a Széll-kastélyban. Fiuk, Ferenc az I. világháborúban tüzérfőhadnagyként szolgált. 1922-ben elhunyt, Rátóton temették el. Lányuk, Bernrieder Katalin, Széll Kálmán utolsó egyenes ági leszármazottja, akit a helybeliek a nagyapja után csak Széll Katinkának neveztek, Budapesten érettségizett 1915-ben. Több írása is megjelent a Vasi Szemlében, amelynek a szerkesztőbizottságába is beválasztották 1939-ben. A rátóti kastély 1945 márciusától 1946 novemberéig szovjet csapatok szállása volt. Kifosztották, lelakták az épületet. Özvegy Bernrieder Jánosné Széll Ilona 1945. május 17-én Szombathelyen hunyt el, Bernrieder Katinka 1949-ben nyugatra szökött. 2 évi salzburgi tartózkodás után Új-Zélandon dolgozott 13 éven át egy apácazárdában, majd 1964-ben visszatért Európába. Angliában kapott szállást egy családnál, amelynek egyik tagja, Sally Rogers 2014-júniusában Rátótra látogatott. Ekkor adott hírt a helybelieknek Katinka életéről és 1991-es haláláról.

1869-es év eseményei

• 1869. március 5-én született gr. Ambrózy–Migazzi István a híres botanikus, aki Zsida határában 3 olyan növényt is talált, melyek csak itt honosak: nárcisz, sárgaliliom és kakasmandikó sajátos fajtáit. 1933. augusztus 31-én halt meg, sírja a jeli arborétumban található.

• 1869. november 1-jén született Szentgotthárdon Sperner Anselm kovácsmester, akit községbírónak is megválasztottak. A járás ipartestületének megszervezésével segítette a helyi iparosok munkáját és a tanoncképzést.

• 1869. december 9-én Szentgotthárd nagyközség Széll Kálmán országgyűlési képviselő támogatásával kérelmet adott be királyi törvényszéki központ elnyerésére. A kérelem kedvező elbírálásra talált. 1872-től 1876-ig működött a Szentgotthárdi Magyar Királyi Törvényszék, amelynek illetékessége a megye 10 járásából három (muraszombati, németújvári és szentgotthárdi) területére terjedt ki. Első és egyetlen elnöke Ivánkovich János (1806-1877) táblabíró, 1848-49-es kormánybiztos.

• 1869-ben készült az első hivatalos statisztika Magyarországon, amely szerint Szentgotthárdon a férfiak 80,6, a nők 70,5%-a tudott írni és olvasni.

• 1869-ben nyitott ügyvédi irodát Szentgotthárdon Desits Gyula (1840-1904). 1875-ben a szentgotthárdi járás első királyi közjegyzőjévé nevezték ki. Községi képviselőként támogatta a gimnázium és a gyárak létesítését. A király 1895-ben lipováczi előnévvel nemességet, 1903-ban pedig tanácsosi címet adományozott neki. Halála után utcát (ma József Attila) neveztek el róla.

1873-as év eseményei

• 1873. február 14-én hunyt el dr. Polák Ignácz tanfelügyelő, Kethely tudós plébánosa. Szüleivel közös, méltóságteljes, gránit sírköve ma is látható a Mindenszentek templom régi sekrestyéjének közelében. A nagy műveltségű, kiváló pap 1852-től állt a plébánia élén.

• 1873-ban megépült a Szentgotthárd–Graz vasútvonalnak a Jennersdorftól a stájer fővárosig tartó szakasza.