Mathiasz (Marót) Artúr

a Torontál megyei Máriaföldön született 1877. március 16-án. Apja tanító volt, akit tíz éves korában elveszített, de édesanyja a nehézségek ellenére iskoláztatta a fiát. A szegedi piarista gimnáziumban érettségizett 1895-ben, ezután Budapesten a Bölcsészkar hallgatója lett, és 1899-ben szerezte meg a tanári oklevelet.

Tanár, majd igazgató Szentgotthárdon

1900-tól a Szentgotthárdi Reál Gimnázium magyar és német nyelv és irodalom tanára, majd 1912-től 1935-ig az igazgatója volt. Nyugodt, bölcs gondolkodású, mélyen vallásos, de derűs emberként mutatják be a gimnáziumi évkönyvben. „Tanári működését főként a megértő szelídség, a diáknak emberré becsülése jellemezte. (…) Sohasem volt rideg hivatalnok, emelt hangú fölöttes” – írták róla. „Tanár és diák egyaránt elmondhatta, hogy az ő vezetése mellett öröm volt Szentgotthárdon diáknak, tanárnak lenni.” Cikkeket és költeményeket írt és fordított németből. Főbb cikkei: Pázmány Péter stílusa, A királymondakör a magyar költészetben, Körner Tivadar drámai munkái. Amikor az I. világháború kitört, neki is be kellett vonulnia; később azonban felmentették, mert szükség volt rá a front mögötti harctéren. A magyarság érdekeit szolgálta, melyet mutat az a tény is, hogy a bolsevisták halálra ítélték, s a végrehajtástól csak a véletlen által tudott megmenekülni.

Nevét Mathiaszról Marótra magyarosította. 1925 nyarán az ő szervezésével helyi és műkedvelő budapesti és külföldi előadóművészekkel közösen tartottak előadásokat egy héten át. A háború befejeződése után, 1945. április 16-án 20 érettségire jelentkezőt az ő irányításával érettségiztettek. 1956-ban halt meg, sírja a régi temetőben van. A város utcát nevezett el róla a Kethely és Zsida közti településrészen.

Sokrétű tevékenysége

Rendkívül sokrétű tevékenységet fejtett ki a gimnáziumban (pl. ifjúsági zenekart létesített) és Szentgotthárdon is. Rengeteget tett Gotthárd kultúrájának ápolásáért és fejlődéséért. 1900 és 1914 között szerkesztette a Szent-Gotthárd című lapot. Hivatásának gyakorlása mellett élénk részt vállalt a társadalmi és megyei életben is: Vasvármegye törvényhatósági bizottságának tagja volt, a szentgotthárdi Dalosegyletnek 18 éven át a karnagya, 30 évig pedig az elnökeként tevékenykedett. A szentgotthárdi kaszinó háznagya, a szentgotthárdi jótékony nőegyesület titkára, a szentgotthárdi iparoskör dísztagja, a körmendi Irodalmi és Dalosegyesület tiszteletbeli tagja, a szentgotthárdi járási kórházegyesület és a Magyar Asztaltársaság választmányi tagja volt. Járási tűzrendészeti felügyelőként is tevékenykedett, a „Szent-Gotthárd“ felelős szerkesztője volt és vezette Szentgotthárd Olvasóegyletét is.

A két világháború közötti legnagyobb hazai diákszövetség, a Foederatio Emericana Nagyrendje (Katolikus Magyar Egyetemi és Főiskolai Bajtársi Szövetség) szentgotthárdi szervezetének subpriorja (vezető helyettese) volt.

Dalárda

A Dalárda - mely 1939-ben újjáalakult – alapszabályán olvasható szöveg Marót Artúr alkotása. A dallamot is ő komponálta.

„A dal a szívnek öröme,
a dal vigasztalásunk,
a dal az élet melege
a dal a boldogságot!
Aki dalolni tud s szeret:
rossz ember nem lehet!
Ha bánatod, örömed van:
örülj, busulj a dalban!”

Szentgotthárdon a századforduló időszakában ugrásszerű fejlődés indult el. A változások megvalósulását helyi, támogató személyek segítették. Mathiasz (Marót) Artúr sokrétű tevékenységével segítette bebizonyítani a gimnázium a létjogosultságát, e mellett a település társadalmi és kulturális életében aktív szerepet vállalt.

• https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-irok-elete-es-munkai-szinnyei-jozsef-7891B/m-96B16/mathiasz-arthur-98709/ (Letöltve: 2020. 03. 19.)
• Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai.
  https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Borovszky-borovszky-samu-magyarorszag-varmegyei-es-varosai-1/torontal-varmegye-1B1CE/irodalom-tudomany-es-muveszet-irta-vende-erno-tanar-az-s-sel-jelolteket-a-sajtot-konyvtarakat-es-a-kozmuv-egyesuletet-somfai-janos-lapszerkesz-1B8EC/mathiasz-artur-1B9C4/ (Letöltve: 2020. 03.19.)
• Halász Imre (szerk.): Vasmegyei fejek. Szombathely, 1930 
  http://193.225.149.2/vasidigiportal/image/1506585576257/vmfejek_sztghard.html (Letöltve: 2020. 03. 19.)
• http://szentgotthard.hu/hu/hires-szulottek/mathiasz-marot-artur.html (Letöltve: 2020. 03. 19.)
• Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám) 1913-10-01 / 40. szám
  https://library.hungaricana.hu/hu/view/HetiSzemle_1913/?query=mathiasz%20art%C3%BAr%20szentgotth%C3%A1rdi%20gimn%C3%A1zium&pg=365&layout=s (Letöltve: 2020. 03. 20.)
• Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám) 1933-03-17 / 62. szám
  https://library.hungaricana.hu/hu/view/ZalamegyeiUjsag_1933_1/?query=mathiasz%20art%C3%BAr&pg=281&layout=s (Letöltve: 2020. 03. 20.)