1945. július 26-án a szovjet hadifogolytáborból elbocsátó igazolást kapott és hazaindulhatott. Hazaérkezve Szentgotthárdra a házukat kifosztva találta. Több hónap után sikerült a saját házukban egy szobát, majd 1948-ban egy újabb szobát visszakapni, így nyugodtabb körülmények között tudtak lakni.

1952-ben kinevezték a szentgotthárdi gimnázium igazgatójának. Nem vett részt az 1956-os megmozdulásokban, így továbbra is igazgató maradhatott.

Igazgatói feladatai mellett naponta jelentette a szentgotthárdi meteorológiai adatokat a gimnázium udvarán és tetején elhelyezett mérőeszközök alapján. Tanórákat főleg az iskolaszanatóriumi osztályokban tartott. Tüdejét két alkalommal is megtámadta a kór. Azonban nem adta fel célját, hogy a szanatóriumi diákokat is hozzásegítse sikeres érettségi letételéhez.

Nyugdíjba vonulása után sem szakadt el szeretett gimnáziumától: számtalan érettségi találkozón vett részt. Közreműködött Szentgotthárd helytörténeti kutatásaiban is.

1992 októberétől ismét a TBC támadta meg a szervezetét. Fél évig Hegyfalun és Vépen ápolták. 84 éves korában 1995. december 29-én hunyt el. Emléktáblája a gimnázium bejárati folyosóján található.

Élete során hű maradt szülővárosához és szülőházához. Vezetői, pedagógiai munkájában Marót (Mathiász) Artúr kiemelkedő tevékenysége, humanizmusa volt az irányadó. Soha nem felejtette el, hogy életben maradásában tanítványai szülei segítették. Az életútjában sok szegénységet, nélkülözést tapasztalt, ezért is volt számára elsődleges a köszönet és hála kinyilvánítása.

Kitüntetései:

• 1955. január - Munkaérdemrend (Elnöki Tanács)
• 1968. április - Munkaérdemrend bronz fokozat (Elnöki Tanács)
• 1969. május - az oktatásügy kiváló dolgozója (Művelődésügyi Minisztérium)
• 1970. április - Felszabadulási jubileumi emlékérem (Elnöki Tanács)
• 1973. június - oktatásügy kiváló dolgozója nyugdíjba vonulása alkalmából (Művelődésügyi Minisztérium)
• 1975. április – Emléklap a Pedagógus Szakszervezet újjászervezése érdekében végzett munkáért (Pedagógus Szakszervezet)
• 1985. április – Április negyedike Érdemérem (Elnöki Tanács)
• 1987. július - Beke Manó emlékdíj (Bolyai János Matematikai Társulat)
• 1992 - Szentgotthárd városért (Szentgotthárd Város Önkormányzata)
• 1995. augusztus 20. - Szentgotthárd Díszpolgára (Szentgotthárd Város Önkormányzata

Élete során hű maradt szülővárosához és szülőházához. Vezetői, pedagógiai munkájában soha nem felejtette el, hogy életútjában sok szegénységet, nélkülözést tapasztalt, ezért is volt számára elsődleges a szakmai tudáson kívül az emberiesség.

• családi dokumentumok