1837. július 2-án a megyei Magyar Nyelvterjesztő Választmány megtárgyalta a szentgotthárdi kerület szolgabírójának, Tóth Pálnak az előterjesztését, mely szerint 10 tanítóból 4 nem tud magyarul. A következő napon a vármegye közgyűlése már határozatot is hozott a magyar nyelv védelme ügyében.