1896. január 3-án jegyezték be a szombathelyi cégbíróságon az Első Magyar Óragyár Részvénytársaság Szentgotthárd elnevezésű üzemet, amely svájci tőkével, Aeby Alfred és Schlesinger Rafael irányítása alatt kezdte meg működését. Ebben az évben Svájcból 70 francia anyanyelvű, többségében evangélikus vallású munkás érkezett Szentgotthárdra. Kezdetben csak zsebórát gyártottak, melyeket Szt. Gotthárd felirattal készítettek, és főként a balkáni országokban értékesítettek. A svájci cégek konkurenciát láttak gyárban, ezért bojkottot hirdettek ellene. 1899-ben a gyár csődöt jelentett, 1902-ben Stern Antal indította újra a gyárat. Vele szemben a munkásai szerveztek sztrájkot. A gyár 1904-ben leégett. Az újjáépítés Kohn Fülöp bécsi óra-nagykereskedő vállalkozónak és az állami támogatásnak köszönhető. 1908 után a munkálatokat 5 teremben végezték: az elsőben készültek az óratokok, kettőben a finom alkatrészek előállítása, kettőben az összeszerelés folyt. Egy 1910-es újságcikk szerint 270 automatikus gép, 320 munkással gyártott háromezer darabot heti átlagban. Ez az időszak volt a gyár fénypontja. Két alkalmazottjuk, Hülle Katalin és Edelsohn Leó alapították az Uránia filmszínházat. A trianoni határok meghúzása után azonban elveszítették a gyanafalvi (jennesdorfi) fióküzemet és a szakmunkások jelentős részét. 1925-ben a gyár bezárt.

1929-ben dr. Frühwald István szentgotthárdi körorvos kezdeményezte iskolaszanatórium létrehozását az elhagyott üzem épületében. Széles összefogás eredményeként kezdte meg itt munkáját a Magyar Iskolaszanatórium Egyesület szentgotthárdi iskolaszanatóriuma, amely a maga nemében első volt az országban. Az épületet háromholdas park, kert és a Rába partjáig lehúzódó fenyves erdő övezte, az épület belső kiképzését Jánszky Béla építész (1888-1945) tervezte. Az intézményben 1930 nyarán kezdték meg a gyógyítást 80 ágyon. Többnyire Budapestről érkeztek a 8-18 éves tüdőbetegek. A gyógykezelés mellett - a helybeli általános iskolai és gimnáziumi tanárok jóvoltából - a fiatalok folytathatták tanulmányaikat is. 1933-ban bővült a szanatórium, elkészült egy 12x22 méteres medence, valamint teniszpálya is.

Az iskolaszanatórium 1969-ig működött Szentgotthárdon. 1939-től felnőtteket is fogadott, 1945-ben hadikórházzá alakult át. Ekkor a tanulókat ideiglenesen beköltöztették a Gimnázium épületébe. 1947-ben 200 ágyon folytatódott a gyógyítás, 1948-ban államosították az addig alapítványi fenntartásban működő intézményt. Továbbra is az ország minden részéről fogadott betegeket, de mivel a 60-as évektől jelentősen csökkent a tüdőbeteg gyermekek száma, 40 évnyi sikeres munka után 1969 júniusában megszűnt az iskolaszanatórium.Az intézményben 1979-ig szív- tüdőbetegségben szenvedő betegek kezelését végezték, ezt követően a megyei igényeknek megfelelően főleg mozgásszervi megbetegedések és műtétek utáni rehabilitációt biztosít.

Az óragyár és az iskolaszanatórium is fontos része volt Szentgotthárd történetének. Az óragyár a gyáralapítások korszakát, az iskolaszanatórium az oktatás- és egészségügy fejlődését fémjelezte. Az intézmény jelentősen hozzájárult az a tbc visszaszorításához, majd felszámolásához, ugyanakkor esélyt adott a beteg fiataloknak az életre.

> Első magyar óragyár részvénytársaság (törvényszéki bejegyzés). = Központi Értesítő, 1896. 09. 17. 76. sz. 1269. p.

> Első magyar óragyár részvénytársaság (cégadatok). = Magyar Compass, 1898. 26/2.  415. p.

> Csődnaptár. = Központi Értesítő, 1899. 06. 11. 822. p.

> Első magyar óragyár rt. felszámolás alatt. = Központi Értesítő, 1902. 02. 20. 216. p.

> Torda – Szentgotthárd esküdtszéki tárgyalás. = Budapesti Napló, 1903. 02. 17. 9-10. p.

> Leégett óragyár. = Honi Ipar, 1904. 08. 15. 16. sz. 27. p. és 1904. 09. 01. 17. sz. 24. p.

> A szentgotthárdi leégett… (rövidhír) = Magyar Paizs, 1904. 08. 18. 33. sz. 3. p.

> Bukások és fizetésképtelenségek. = Magyar Lloyd, 1904. 10. 22. 1. p.

> Nemzeti Óragyár Szentgotthárd Kohn Fülöp. = Központi Értesítő, 1908. 02. 06. 189. p.

> A Nemzeti Óragyár. A sztg-i tanulmányút. = Magyar Órások Szaklapja, 1910. 07. 01. 291-295. p.

> A nemzeti óragyár. = Magyar Órások Szaklapja, 1911. 12. 15. 651-652. p.

> Bajainkról. = Magyar Órások Szaklapja, 1912. 07. 01. 344-345.p.

> A magyar óragyár. = Honi Ipar, 1917. 08. 15. 11. p.

> Nemzeti óragyár rt. Kohn Walter. = Központi Értesítő, 1924. 12. 18. 1662. p.

> Első magyar óragyár rt. felszámolás alatt. = Központi Értesítő, 1928. 01. 17. 42. p.

> Szilágyi István: A városkép alakulása az 1800-as évektől. In: Kuntár Lajos – Szabó László (szerk.): Szentgotthárd. Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok. Szombathely, 1981. 562-563. p.

> Kiss Mária: Gazdasági – társadalmi és politikai viszonyok 1918 és 1945 között. Uo. 242-243. p.

> Janny Géza: Az egészségügy. Uo. 693-710. p.

Internetes források

> Szentgotthárdi órák. In: http://magyarorak.hu/ (Utolső letöltés: 2024.01.20.)

> Az ország egyetlen iskolaszanatóriumának felavatása Szentgotthárdon. 1934. október. In: Magyar Világhíradó. 554. p. http//filmhiradokonline.hu (Utolső letöltés: 2015.12.10.)

> Képeslapok. In: http://postcards.hungaricana.hu (Utolső letöltés: 2024.01.20.)

> Képek: https://watch-wiki.org/images/c/ce/Szentgotthard_%C3%93ragy%C3%A1r_Notgeld.jpg (Utolsó letöltés: 2018.10.20.)

Fotó:

> Kovács-Buna József

> Bors Géza gyűjteménye

Az intézmény jelenlegi (2024) neve: Vas vármegyei Markusovszky Egyetemi Oktatókórház, Szentgotthárd Kórház