Lipováczi Desits Gyula dr. (1840-1904)

A XIX. század végi Szentgotthárd egyik legjelesebb polgára, Széll Kálmán barátja és dr. Vargha Gábor országgyűlési képviselő apósa volt. Királyi közjegyzőként intézte a helyi lakosok hivatalos ügyeit, részt vett több vállalkozás alapításában és igazgatótanácsában. Támogatta a helyi kulturális életet, a segélyegyesületeket. A köz érdekét szolgáló munkásságával nem csak a gotthárdiak tiszteletét vívta ki, de 1903-ban elnyerte a magyar királyi tanácsos kitüntető címet is.

Királyi közjegyző

1840. január 23-án született a Vas megyei Csákány községben. Apja Desits József uradalmi tiszttartó volt. Középiskoláit Szombathelyen, Győrben és Keszthelyen végezte. Jogot Grazban, Budapesten, Bécsben és Prágában hallgatott. Ügyvédi vizsgáját 1864. május 2-án tette le. 1860-ban Vas vármegye szolgálatába lépett, és mint aljegyző működött rövid ideig.

1863-től Szentgotthárdon élt, ügyvédként dolgozott, majd 1875. augusztus 2-án szentgotthárdi és németújvári királyi közjegyző lett. A közjegyzői intézmény Magyarországon ebben az évben jött létre, a posztra az igazságügy-miniszter nevezte ki. A törvény előírása szerint csak feddhetetlen jellemű személy tölthette be a hivatalt. Desits Gyula egyike volt az első kinevezett királyi közjegyzőknek. Feladatuk volt meggyorsítani az igazságszolgáltatás menetét hiteles, azonnal végrehajtható okmányok készítésével és dokumentumok hitelesítésével. A király 1895-ben a közügyek terén elért eredményei elismeréséül nemességet adományozott Desits Gyulának lipováczi előnévvel.

A közéletben

Desits Gyula aktív szerepet vállalt Szentgotthárd közéletében. Községi önkormányzati és megyei bizottsági tag volt, a megyei közgyűléseken is képviselte a település érdekeit. Szinte minden új intézménynek a létesítése körül voltak érdemei.

• - Bekapcsolódott az üzemek irányításába: 1894-ben a Szent-gotthárdi Első Téglagyár Rt. elnöke lett, 1896-ban az Óragyár és a Villamossági Rt. igazgatósági tagjának választották.
• - Közreműködött a Selyemgyár és a Gimnázium létrehozásában is. Tagja volt az 1891-ben alakult Gimnáziumi Bizottságnak, amelynek célja volt az intézmény alapításának előkészítése.
• - 1900-ban a Szent-gotthárdi Közművelődési Egyesület elnökévé választották.
• - Az ő javaslatára támogatta a helyi közgyűlés anyagilag is a Kaszagyár alapítását 1902-ben.

Képviselő testületi tagként a szegénység felszámolásáért fáradozott, végrendeletében húszezer pengő értékű ház- és földingatlant hagyott Szentgotthárdra, hogy azt népjóléti célokra használják. A mai József Attila utcában emeletes bérházat építtetett, amit ma is Desits-háznak neveznek a város lakói.

1899. október 26-án Valéria nevű lányát dr. Vargha Gábor ügyvéd feleségül vette. Az eseményen Széll Kálmán miniszterelnök tanúként vett részt. A másik tanú Laky Kristóf kúriai bíró, a szombathelyi törvényszék elnöke volt. A polgári esküvő Szentgotthárdon, az egyházi Körtvélyesen, az ottani evangélikus templomban volt. A másik lányát, Zsófiát 1901-ben denevitzi Bülow Vilmos gróf vette feleségül. A Kossuth utca 6-os számú házát Valéria lánya örökölte, és abban élt férjével, Vargha Gáborral a háború utáni kilakoltatásig. Desits Gyula lakása, irodája a következő, a 8-as számú házban volt. Az irodájában halt meg agyvérzésben 1904. augusztus 16-án.

Desits Gyuláról halála után utcát neveztek el, a korábbi Hosszú utcát. Az utca 1945 után  József Attila nevét vette fel. A család sírboltja a régi, 1950-ben megszüntetett temetőben volt.

Lipováczi Desits Gyuláné

A svájci származású Engweileni Eglow Matild 1839-ben született.  Családjával Szentgotthárdon a Kossuth Lajos u. 8 sz. alatt élt. Egész életében fáradhatatlanul segítette a nélkülözőket. Szervezte a gimnázium szegény sorsú tanulóinak ellátását, közülük több kosztos diákot fogadott. A gimnáziumi tanulók mellett gondja volt a nagyközség szegényeire is, gondoskodott róla, hogy fedél lehessen a fejük fölött és meleg ételhez jussanak. 1904-ben megözvegyült.

1908 tavaszán a szentgotthárdi fiók evangélikus gyülekezet céljaira magán vagyonából 10.000 koronát ajánlott föl, és ezzel megalapítója lett az önálló, helyi evangélikus gyülekezetnek.
A századfordulón mintegy száz, családos órás mester érkezett Svájcból az induló óragyárba, akik hívő evangélikusok voltak. Nem volt templomuk, a körtvélyesi (ma Eltendorf) gyülekezethez tartoztak. Desitsné adományából leendő templomuk és lelkészlakuk céljaira megvásárolták a Hosszú utcában (ma József Attila utca) eladó 1 holdnyi Galgóczy-féle telket, a rajta levő házzal.

Másfél év múlva érkezett Czipott Géza lelkész a feladat elvégzésére. Széll Kálmán országgyűlési képviselő közbenjárásával állami segélyt is kaptak. 1911 júniusában kezdődött az építkezés. Desitsné 4500 korona erejéig az orgona, Grazban élő testvére Eglow Ottilia pedig a nagyharang beszerzését vállalta. Szinte példátlan összefogás kezdődött Szentgotthárdon. Fennmaradtak az adományozások egy részének jegyzékei. Minden evangélikus hívő erejéhez mérten segített munkájával és pénzbeli adományokkal.
1912. október 20-án volt a templom ünnepélyes felszentelése. A svájci órások már régen visszaköltöztek hazájukba, de a templom ma is ott áll a József Attila utcában.

1914 őszétől a gyülekezet hölgy tagjaival a helyi kórházban láttak el naponta önkéntes ápolói feladatot. Emellett a fronton harcoló katonák családjai és a vöröskereszt részére gyűjtöttek és juttattak el folyamatosan adományokat. Karácsony előtt a gyermekek és rászorulók részére mindig élen járt az adományozásban, annak megszervezésében, összekészítésében.

1925. február16-án hunyt el 86 évesen. Temetésén az egész evangélikus közösség részt vett, de ott voltak azok is, akikkel vallásra való tekintet nélkül jót tett. Mindenki őszintén tisztelte és szerette.

1930. dec. 8-án ünnepélyes keretek közt került a gyülekezet házának falára a leánya által adományozott, édesanyját ábrázoló olajfestmény.

Desits Gyula királyi közjegyzőként intézte a helyi lakosok hivatalos ügyeit, részt vett több vállalkozás alapításában és igazgatótanácsában. Támogatta a helyi kulturális életet, a segélyegyesületeket.

Desits Gyulálé mindennapjait a nélkülözők és szegények felkarolásával töltötte. Tette mindezt csendben, önzetlenül. Amikor veszteség érte, akkor az evangélikus gyülekezet megalapításán, templomuk építésén fáradozott.

• Czipott Géza: Emléksorok a szentgotthárdi ev. templom felavatásának alkalmából, 1912. Szentgotthárd 1913. In: https://library.hungaricana.hu/hu/view/EvangelikusGyulekezettortenetek_048/?query=Desits%20gyul%C3%A1n%C3%A9&pg=9&layout=s (letöltve 2020.jan.28.)
• Hírek. In: Harangszó, 1930. december 7. In: https://library.hungaricana.hu/hu/view/Harangszo_1930/?query=Desits%20gyul%C3%A1n%C3%A9&pg=384&layout=s (letöltve 2020.január 28.)
• Az egyház köréből. In: Harangszó. 1914. október 25. https://library.hungaricana.hu/hu/view/Harangszo_1914-1915/?query=Desits%20gyul%C3%A1n%C3%A9&pg=17&layout=s (letöltve janúár 28.)
• Rokolya Gábor dr.: A közjegyzői intézmény fejlődése a polgári korban (PhD értekezés) Miskolc 2012 In: http://midra.uni-miskolc.hu/document/12992/5084.pdf (letöltve: 2020. 04.04.)
• Kuntár Lajos: Szentgotthárd 100 éves gimnáziumának létrehozói. In: Vasi Szemle 1993. 2. sz.
• Központi Értesítő 1896. 08. 30. és 09. 17.
• Körmend közjegyzői székhely illetékességi területén korábban működött közjegyzők. In: http://www.drmeszlenyi.hu/elodok (letöltve: 2020. 04.04.)
• Vasvármegye múltja és jelene. In: Magyarország és a Nagyvilág 1898. márciusi szám: http://www.vasidigitkonyvtar.hu/vasidigiportal/image/vdkweb/vm_magyarorszag_nagyvilag/mo.html (letöltve: 2020. 04.04.)
• A miniszterelnök, mint násznagy In: Pesti Napló 1899. 11.26.