Dr. Székely Ernő (1884–1960) járási tiszti főorvos nevezetes szentgotthárdi orvosdinasztia tagja, közel 50 éven át volt városunk egészségügyének meghatározó egyénisége.
Apja, dr. Schlesinger Ármin (1849-1912) 1880-ban költözött Szentgotthárdra, orvosként ellátta a település és az Erzsébet Kórház betegeit. Ő lett a szentgotthárdi járás első kinevezett tisztiorvosa. Fia, Ernő a 4 szentgotthárdi algimnáziumi év után, Szombathelyen folytatta tanulmányait a Katolikus Gimnáziumban, ahol sikeres érettségit tett. 1900-ban a nevét Székelyre magyarosította. Orvosi diplomát Budapesten szerzett 1908-ban, gyakorlóéveit fővárosi kórházakban töltötte, 1911-ben tért vissza szülőhelyére. 1913-tól körorvosként és üzemorvosként praktizált Szentgotthárdon.
Az I. világháború alatt 3 éven át az orosz hadszíntéren szolgált a császári és királyi 83. gyalogezrednél és a 27-es hadtestnél mint zászlóaljfőnök. Érdemeit több kitüntetéssel ismerték el: Koronás Arany Érdemkereszt, Károly Csapat Érdemkereszt, II. oszt. Vöröskereszt Díszjelvény. Az Ottomán Vasfélhold kitüntetést az isztambuli kórházban végzett lelkiismeretes orvosi munkájáért kapta 1917-ben.
A háború után visszatért szülővárosába. Tevékenységi körébe beletartozott a körorvosi, üzemorvosi, iskolaorvosi munkája, és a gimnáziumban egészségtan tanári feladatokat is vállalt. 1919-ben feleségül vette Magyary Annát, 5 gyermekük született: Piroska, Anna, Ernő, Mária és Erzsébet.
1920-tól a helyi Tűzoltó-egylet, 1927-től a Munkásbiztosító orvosi feladatait is ellátta. 1925-ben tett tisztiorvosi vizsgát, a következő évben kinevezték a szentgotthárdi járás tiszti főorvosának. E minőségében feladata volt a járás közegészségügyének felügyelete: az ivóvíz, az élelmiszerek, a lakások, az iparműhelyek, az iskolák közegészségügyi követelményeinek megállapítása és ellenőrzése, az orvosi, gyógyszerészi, szülésznői és halottkémi szolgálat előírásának betartatása, a vasutak közegészségügyi helyzetének ellenőrzése, a kuruzslás megakadályozása.
Tiszti főorvosi tevékenysége mellett gyógyító orvosként is tevékenykedett, dr. Frühwald István körorvossal egymást helyettesítették a szabadságuk idején. Járási főorvosként támogatta az Iskolaszanatórium alapítását 1929-ben, és kezdeményezte az Egészségház létrehozását a Hunyadi úton. 1956-tól – már nyugdíjasan – a Szociális Otthon főorvosa lett. Munkájával jelentősen hozzájárult városunk egészségügyének fejlődéséhez. 1960-ban halt meg, sírja a szentgotthárdi temetőben van.
Fia, ifjabb dr. Székely Ernő (1927-2015) tüdőgyógyász szakorvosként folytatta az orvosi hivatást, orvos-igazgatóként vezette a Rehabilitációs Kórházat, szolgálta Szentgotthárd egészségügyét.
Dr. Székely Ernő egész életét a gyógyítás szolgálatában töltötte. Az I. világháború alatt a fronton szerzett magának és hazájának kitüntetéseket, hazatérve iskola- és üzemorvosi, majd tiszti főorvosi, körorvosi és kórházigazgatói minőségben is Szentgotthárd egészségügyét szolgálta.
Köszönjük a Székely Gábor és Székely Ákos által rendelkezésre bocsátott fényképeket és dokumentumokat