Szent Gotthárdnak (németül Sankt Godehard) bencés apátként fontos szerepe volt a megújulási mozgalomban, amely a régi szerzetesi fogadalmak (szegénység, tisztaság, engedelmesség) szerinti életet tekintette követendő példának.

960-ban született Reichersdorfban, a passaui egyházmegye területén, Bajorországban. Életének több évtizede Niederalteich bencés kolostorához kötődött, mely a közelben, a Duna mellett emelkedett. Édesapja a kolostorban szolgált, a szerzetesek kezdték meg a fiú tanítását. Egy látogatása alkalmával tehetségére felfigyelt Frigyes, salzburgi érsek, akinek a támogatásával Salzburgban, majd Passauban folytathatta tanulmányait.
Miután visszatért Niederalteichbe, 990-ben belépett a rendbe, és 993-ban pappá szentelték. A munkája kezdetben a kolostori iskola vezetése volt, majd 996-ban kapta apáti megbízatását. Az apátság hitélete és gazdálkodása is virágzott ezen időszakban. Gotthárd apát a közeli kolostorokban is megújította a szerzetesi életet, Niederaltaichben kódexmásoló és festőműhelyt hozott létre. 1022-ben, 62 évesen, lett az alsó-szászországi Hildesheim püspöke. E tisztségében is kiválóan helytállt: a püspökség területén számos templomot, a város falain kívül kórházat és zarándokházat építtetett. 1038. május 5-én halt meg, az általa 1033-ban felszentelt Szent Mihály székesegyházban temették el.

Szentté avatását II. Ince pápa hirdette ki 1131-ben, a Reimsben tartott zsinaton. A csodatévő ereje miatt tisztelt Szent Gotthárd kultusza gyorsan terjedt, mind a bencés, mind a ciszterci szerzetesek körében. Svédországtól Itáliáig számtalan templom védőszentje lett, róla kapta nevét az Alpokban a Szent Gotthárd-hágó és alagút is.

A Rába és Lapincs összefolyása közelében lakók az ő tiszteletére emeltek templomot még a ciszterci szerzetesek megérkezése előtt, innen ered településünk neve. A ciszterciek apátságukat 1184 után építették fel, amelyet Szűz Mária mellett az ő oltalmába is ajánlottak. Ez az apátsági templom 1605-ben elpusztult. A romjain 1677-ben Szent Gotthárd tiszteletére szentelték az új templomot (a mai színházépület). Építője Széchényi György kalocsai érsek volt, aki Mosonmagyaróvárott is a szent püspök tiszteletére emelt templomot, amely még ma is áll.

Szentgotthárdon a Nagyboldogasszony plébániatemplom egyik mellékoltára szintén számára készült, Mathias Gusner festő az oltárképen a szent csodatételeit jelenítette meg. Az egykori refektórium mennyezetképén pedig azt az elképzelt jelenetet ábrázolta, amint a szent püspök Szűz Márián keresztül a Szentháromság oltalmába ajánlja az apátságot. A templom főoltárának kisebb, díszes keretébe illeszkedő Szent Gotthárd-képen püspöki öltözékben, egyik kezét áldásra emelve, másikban pásztorbottal láthatjuk városunk névadóját.

Városunk névadója a maga korában széles körben tisztelt egyházi személy volt, az értéktári bejegyzéssel a település lakói számára könnyen elérhető információkkal szolgálunk az életéről.

> Valter Ilona: Reform szerzetesrendek a Magyar Királyságban. In: Vigilia, 2002. 67. évf. 7. sz. 492-502.

> Piszter Imre: Szent Gotthárd püspök és a szentgotthárdi cisztercita apátság rövid története. Szombathely, 1938.

> Emlékfüzet Szent Gotthárd halálának 900 éves évfordulóján. Szentgotthárd, 1938.

> Magyar Katolikus Lexikon: http://lexikon.katolikus.hu/