1892. január 12-én 150 fő részvételével gyűlést tartottak településünkön, ahol a gimnázium felállítását szorgalmazzák. Dr. Vargha Gábor az előző évben alakult Gimnáziumi Bizottság jegyzője tolmácsolta az érintett 3 járás (muraszombati, németújvári és szentgotthárdi) ezen kérését. A kormány megbízásából jelen volt dr. Németh Antal tankerületi főigazgató. A kormány végül egy algimnázium felállítását támogatta, így másfél évvel később, 1893 szeptemberében megkezdődött az oktatás ideiglenesen az óvodában. A nagyközség jelentős áldozatot vállalva a telek adásával, épület emelésével, majd bebútorozásával és a felszerelések biztosításával teremtette meg az indulás feltételeit.
1892. április 8-án a hét éve működő, egyesületi fenntartású szentgotthárdi kisdedóvót átvették a községi fenntartásába. A településünk első óvodája 1885-ben nyílt a Széchenyi utcában Ambrózy Cecília kolozsvári születésű képesített óvónő vezetésével, aki a nyugdíjazásáig, 1925-ig, négy évtizeden keresztül vezette az intézményt.
1892. május 21-én, I. Ferenc József megkoronázásának 25. évfordulóján Szentgotthárdon is népünnepélyt tartottak, majd a Lapincs és Rába összefolyásához közeli „Nagykolompos” vendéglőnél folytatódott éjszakába nyúlóan a mulatság.
1892 augusztusában kapta meg a minisztériumi engedélyt Szentgotthárd nagyközség egy középiskola felállításához. Első körben ez algimnáziumi státuszt jelentett, de így is fontos lépcsőfok volt a környék kulturális és nemzeti törekvéseinek magasabb szintjére emelésében. Egy évvel később kezdődött meg a tanítás a 70 beiratkozott tanulóval, saját épület híján az óvodában.
1892. szeptember 18-án ünnepelték az önkéntes tűzoltó egyesület megalakulásának 20. évfordulóját. Dr. Vargha Gábor parancsnok vezetésével a tűzoltók 9 óra 30-kor vonultak be a templomba, hogy részt vegyenek az ünnepi szentmisén, melyen dr. Berger Máté plébános emelkedett hangon ecsetelte a tűzoltóság céljait. Utána a főtéren felállított emelvényhez vonultak, ahol a dalárda elénekelte a Himnuszt. Dr. Vargha Gábor tűzoltó parancsnok nagyhatású szónoklatát Gyuráky József városbíró beszéde követte. Az ünnepélyen parancsnokaik vezetésével jelen volt a környék tűzoltósága 17 településről összesen 382 fő.
1892. Wellisch Béla engedélyt kapott nyomda alapítására Szentgotthárdon. A következő évtől számtalan újságot, nyomtatványt, plakátot, meghívót, képeslapot és könyvet adtak ki magyar, német, illetve szlovén nyelven. A település gyárai, üzemei számos megrendelést biztosítottak a századfordulóig könyvnyomónak nevezett vállalkozásnak. A megye második legnagyobb nyomdájában 1914 őszétől az anyag és munkaerőhiány jelentett gondot. 1919. december 8-án, 53 éves korában Egerben meghalt a tulajdonos, ott is temették el. Két évig még örökösei, majd volt alkalmazottja, a gasztonyi születésű Németh Vilmos vezette a nyomdát 1944-ig. Halála után Plessinger László lett új tulajdonos. 1949-ben a nyomdát államosították, ezzel gyakorlatilag megszűnt.
1892. december 16-án Desits Gyula és dr. Vargha Gábor képviselők megbízást kaptak a képviselő testülettől a „gimnázium épületének és költségvetésének érdekében szükséges lépések megtételére”.