A szentgotthárdi gyáripar híre a nagyvilágba először a Kaszagyár termékei nyomán jutott el. Az itt előállított kasza és vívótőr világhírű lett. 2013 óta a szentgotthárdi kard és kasza kiemelkedő nemzeti értékként szerepel a hungarikumok listáján, a kaszaszélesítéshez használt farkaskalapács pedig műemléki védettséget kapott.

A gyár alapítója a Bécsben született Wieser József (1853-1918) volt.
Apja kapta a bárói címet, mert mondsee-i kaszagyára termékeivel a világkiállításon díjat nyert. Báró Wieser József hazánkba a magyar kormány meghívására érkezett. 1901-ben Budapesten találkozott Széll Kálmánnal, tárgyalásaik eredménye lett a gyáralapítás. 1902 nyarán kapta meg a hivatalos engedélyt, egy év alatt elkészültek a régi malom átépítésével és az üzem gépekkel való berendezésével. Világszínvonalon működő gyár épült fel városunkban: az. A mérnök képzettségű tulajdonos újításokat is bevezetett: pl. a nyersanyag feldarabolásának új módszerével elkerülhető lett a forrasztás. A termelés beindításához jelentős anyagi támogatást kaptak a magyar államtól. Később ez megszűnt, mert nem teljesült az a feltétel, hogy fokozatosan szakmunkásokká képezik a helyi munkaerőt. A dolgozói létszám a segédmunkásokkal együtt 1904-ben elérte a 100 főt. A termelés is fokozatosan növekedett, a termékekkel sikerült betörni az európai országok piacára. 1914-ig kizárólag kaszát és sarlót gyártottak, az I. világháború alatt hadiüzem lett, lópatkót is előállítottak.

1918-ban meghalt Wieser József, üzemeit 1917-től két fia: Kurt és Frigyes irányították. 1921-ben közösen szervezték át részvénytársasággá a magyar céget: neve Szentgotthárdi Kasza- és Kovácsművek Rt. lett. Az OMM felbomlása után a mondsee-i és szentgotthárdi kaszagyárak különváltak, a magyarországit báró Wieser Kurt, az ausztriait testvére irányította. Nehezebb lett a külföldi szakmunkások alkalmazása is, de lakáskörülményeik javításával ez sikerült. 1920-as években értékesítési gondok miatt a gyár nehéz helyzetbe került. Wieser Kurt a testvére közvetítésével svájci tőkésektől kapott segítséget, akik a részvények felét megvásárolták. A biztos pénzügyi alapokon a termelés egyenletesen növekedett: a különböző munkaeszközök gyártása mellett 1933-tól itt állították elő a világhírneves vívópengét, amellyel Magyarország sportolói érmeket szereztek az 1936-os berlini olimpián.

Az 1930-as évek végén Wieser Kurt helyzetét nehezítette az a körülmény, hogy félzsidónak számított, édesanyja ugyanis zsidó volt. Emiatt szaporodtak a személye elleni támadások. A Kaszagyár termékeire viszont szükség volt, a II. világháború idején hadiüzemnek számított. Wieser Kurt többnyire Budapesten tartózkodott, majd a front közeledtekor, 1945-ben nyugatra távozott. A gyár élére szovjet katonai parancsnokot neveztek ki. 1946-ban a Kaszagyár mint elhagyott német tulajdon került szovjet kézbe. De mivel a részvények 50%-a svájci tőkések kezében volt, így az 1952-es államosításáig svájci-szovjet érdekeltségű üzemként működött. A Wieser család további sorsáról nincsenek információink.

A szentgotthárdi Kaszagyár 99 éves működése alatt nemcsak hírnevet szerzett a városnak kiváló minőségű termékeivel, de számos helybeli megélhetése is a gyártól függött. Az alapító a XX. század első éveiben világszínvonalon működő gyárat telepített Szentgotthárdra.

> Horváth Ferenc: A szentgotthárdi kaszagyár története. Kiadó: Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár Szentgotthárdi Gyára, 1977.

> Rajniss Ferenc: A kasza-haramia románca. In: Új Magyarság, 1939. 07. 15. 1-2. o.

> Latinák István: A Szentgotthárdi Kaszagyár. In: Technikatörténeti Szemle, 1963. 1-2 sz.

> Polgár Ferenc: Vas megye gépipara. In: Vasi Szemle, 1978. 2. sz.