Magyarics István: Nehéz idők (Szentgotthárd Széchenyi György érsek korában)

A vasvári béke árnyékában (1664-1683)

Az 1664. augusztus 10-én megkötött vasvári béke, az előzőleg aratott szentgotthárdi győzelem nyomán feléledt reményeket derékba törve, az Oszmán Birodalom birtokában hagyta annak minden addigi hódítását, beleértve Érsekújvár előző évben elfoglalt vidékét.

A méltánytalan békekötésen felháborodott főurak eltökélték, hogy az ország politikai függetlenségét és vallásszabadságát csorbító, és a törökkel lepaktáló kormányzat ellen összefognak – akár magával a (vallási kérdésekben jóval toleránsabb) törökkel is. A főrendi ellenállás központi alakja Zrínyi Miklós horvát bán lett. Zrínyi azonban 1664. november 18-án elhunyt, így a mind kiforrottabbá váló szervezkedés vezetése Wesselényi Ferenc nádorra szállt.

A kitudódott összeesküvés vezetőit azonban elfogták, és 1671. április 30-án Bécsújhelyen kivégezték. A szervezkedés felszámolásának keretében összesen mintegy 300 birtokos vagyonát kobozták el a folytatódó perek során. A Wesselényi Ferenc halála óta üresedésben lévő nádori tisztség betöltése helyett 1673-ban a Német Lovagrend nagymestere, Ampringen János Gáspár vezetésével kormányzóságot (Gubernium) állítottak fel. Ampringen kormányzói tevékenysége és kegyetlenkedései nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a Thököly Imre vezette kuruc felkelés kirobbanjon.

Az 1683-évi háború

IV. Mehmed szultán 1682-ben elutasította a vasvári béke meghosszabbítását, a birodalma erejében bízva egész Magyarország megszerzését tűzte ki célul. A császári kézen lévő országrész feletti uralmat Thököly Imre vazallus fejedelemsége alatt képzelték el.

1683-ban Kara Musztafa nagyvezír Belgrád-Eszék-Székesfehérvár-Győr útvonalon Bécs ellen vonult. Thököly Imre, mint a szultán hűbéres fejedelme támogatta a hadjáratot. A törökök július 1-jén értek Győr alá. A nyári hónapokban Vas megyében tatár csapatok jártak-keltek.

Szeptember 12-én a kahlenbergi csatában a nemzetközi (osztrák-német-lengyel) keresztény seregek felmentették Bécs városát az ostrom alól. A visszavonuló törököket űzve október 9-én, az Esztergommal szemközti párkányi csatában újfent fényes győzelmet arattak. Október 21-én a császári seregek felszabadították Esztergomot és ezzel kezdetét vette a törökök Magyarországról való kiűzését eredményező, tizenöt éven át 1699-ig tartó felszabadító háború.

Ezekben a vérzivataros esztendőkben jelentős fordulat következett be Szentgotthárd történelmében is. Széchenyi György 1675-ben 24 000 aranyforint lefizetésével a szentgotthárdi uradalmat kiváltotta (megvette) Csáky Zsigmond gróf, az apátság kegyuraságát 1391-ben megszerző Széchy család leszármazottjának kezéből.

Széchenyi György, akit egy bíboros „a bőkezűség és adakozás csodájának” nevezett.

Szécsényben született 1592-ben, Széchényi Márton és Inárcsi Bán Sára gyermekeként. Apja az itteni vár hadnagya volt. Gyöngyösön töltötte gyerekkorát, ahová anyja költözött. 1625-től a bécsi Pázmáneumban felsőfokú teológiát, 1628-ban Nagyszombaton metafizikát és filozófiát tanult. 1631-ben szentelték pappá. Ezután három hónapig káplán volt Vág-Sellyén. 1632-ben esztergomi kanonok. 1643-ban csanádi, 1644-ben pécsi, 1648-ban veszprémi, 1658-ban győri püspök. 1668-ban kalocsai érsek és a győri püspökség adminisztrátora (a püspök helyettesítője). 1681-ben Bécsben I. Lipót király jelenlétében tartotta aranymiséjét. 92 éves korában, 1685-ben esztergomi érsek lett. 103 éves korában 1695. 02. 18-án hunyt el. Pozsonyban, a Szent Márton-dóm szentélye alatti kriptában van eltemetve.

Főbb alapításai és újjáalapításai: a győri, budai, kőszegi, esztergomi, egri, pécsi jezsuita kollégiumok, a vasvári domonkos rendi, a somogyi és esztergomi Ferenc-rendi, a budai kapucinus, az egri szervita, a somorjai pálos, az illavai trinitárius, a kismartoni és lajtahidi ágoston rendi és a pozsonyi Orsolya és Clarissa kolostorok, a győri, budai, lőcsei és trencséni nemes fiúnövendék iskolák. A török háborúkban megsebesült katonák javára 337 000 forintot bocsátott Lipót király rendelkezésére. Helyreállíttatta a Nagyszombatban 1683-ban tűzvész által elpusztult, Szent Istvánról elnevezett papnevelő intézetet. 1692. 01. 22-én kelt végrendeletében Buda és Esztergom várak kijavíttatására 180 000 forintot hagyott.

Ő alapozta meg a Széchényi család hatalmát és vagyonát. Végrendeletében bőkezűen gondoskodott unokaöccseiről, testvérének, Lőrincnek a fiairól. A két testvér közül Széchenyi György katonai pályára lépett, a török elleni felszabadító háborúkban szerzett érdemeiért a királytól grófi címet kapott. Bátyja, Széchenyi Pál pálos szerzetesként vált ismertté, majd nagybátyjának hatására kilépett a rendből és világi pap lett. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, 1676-tól pécsi püspök, 1696-tól már kalocsai érsek. Testvérével együtt ő is megkapta a grófi rangot.

Széchenyi György Vas megyében, Szentgotthárd környékén is jelentős érdekeltségeket szerzett. 1677-ben a bécsi kamarától 33.300 forintért megvásárolta a hűtlenség miatt lefejezett Nádasdy Ferenc országbíró elkobzott birtokrészét, benne Nádasd és a szomszédos Németfalu, Máczfalva, Halogy, Iklód és Almásd egyes részeit, a nádasdi kastélyhellyel és a németfalui vendégfogadóval együtt. Sigray Ferenctől 1000 tallérért megvette az ivánci uradalmat, amelyet aztán 1684-ben, a vasvári domonkos kolostor újbóli felállítását elrendelő alapítólevél szerint felajánlott az új rendháznak.

1675-ben 24.000 forint lefizetésével a szentgotthárdi uradalmat kiváltotta (megvette) Csáky Zsigmond kezéből. Rövidesen rendbe hozatta a török háború és a szentgotthárdi csata során megsérült várat. Az 1605-ben felrobbantott templom romjain 1676-77-ben egy új templomot építtetett, amelyet Szent Gotthárd püspök tiszteletére szenteltek. A barokk stílusban épült templom homlokzatán egy óra mutatta a pontos időt, felette karcsú huszártoronyban helyezkedett el a harang. A templom építésére és a többi épület felújítására az érsek 12.000 forintot fordított. (Az épület korábban magtártemplomként ismert, ma a színház működik benne) Az érsek az uradalom helyreállítására is nagy gondot fordított. Az elpusztult lakosság helyére új telepeseket hívott, akiknek három évi adómentességet biztosított.

Gondoskodott a kegyurasága alá tartozó plébániákról is. A kethelyi templomnak két harangot adományozott. A nagyobbikat 1661-ben, a kisebbiket 1689-ben öntötték. A plébánosnak évi 30 forint és egy teljes papi ruházat járandóságot biztosított. A napi ellátásra 1 pint bort és egy pár kenyeret adott. A plébániának az uradalom földjéből a kisfaludi határban egy 4 holdnyi (8 köböl) nagyságú szántóföldet adományozott. Igyekezett visszaszerezni az apátságnak az időközben elkallódott birtokait. Így pert folytatott jakabházi Sallér István ellen, az apátság Nagygyarmaton és Kisgyarmaton elfoglalt birtokai miatt. Fellépett Batthyány Borbála ellenében is a gyanafalvai templomhoz tartozó réteknek (amelyeket a török idők zavarai közepette Batthyány Borbála dobrai tiszttartója elvett) visszakerülése érdekében.

Széchenyi Pál kalocsai érsek

A szentgotthárdi apátságot, miután annak címéről és javadalmáról Széchenyi György érsek unokaöccse javára lemondott, 1676. november 21-én a király Széchenyi Pál pécsi püspöknek adta. A beiktatás csak 1677 júliusában ment végbe, mert Talián Péter soproni harmincados, kit azzal a pozsonyi kamara megbízott, betegeskedése miatt előbb nem végezhette el. A birtokbavétel alkalmával megjelent maga az érsek is, továbbá a hivatalos személyek: Kuzmics Péter győri kanonok, Tormássy Péter kapornaki apát, Rorácz Mátyás helybeli plébános, Svisi Rudolf szentkereszti plébános, Szántó Pál várnagy és a környékbeli nemesek közül többen. Az apátság régi és új tulajdonosa egymás közt abban állapodott meg a beiktatás után, hogy Pál püspök csak az érsek halála után lép a javadalom teljes élvezetébe, addig azonban a birtokok jövedelmének jelentékeny részét átengedi nagybátyjának. Később azonban vita támadt a két rokon között az apátság jövedelmének felosztása miatt, amely pereskedésig fajult.

Széchenyi Pál 1645-ben született. Apja Széchenyi Lőrinc, Széchenyi György testvére volt. 1662-ben lépett be a pálos rend tagjai közé. 1676. szeptember 15-től királyi tanácsos és nov. 21-től szentgotthárdi apát. 1677-től győri kanonok és nagyprépost. 1687-től veszprémi püspök, 1696-tól kalocsai érsek. Érseki székhelyére a hosszú török uralom által okozott pusztulás miatt nem költözhetett. 1704. január 2-án a bécsi udvar őt bízta meg, hogy tárgyaljon II. Rákóczi Ferenc pártjával és megegyezést közvetítsen a császár és a kurucok közt. Széchenyi Pál, nagybátyjához hasonlóan jelentős szerepet töltött be a szentgotthárdi események formálásában, de ez már egy másik történet keretébe tartozik.

Források:

Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróf Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

Polák Ignác: Historia Parochiae Kethelyiensis, aliter Markliensis. 1853