- 1925. február 16-án halt meg özvegy Lipováczi Desits Gyuláné, aki Svájcban született engweileni Egloff Matildként. Az önzetlen, nemes szívű asszony évtizedeken keresztül támogatta a település szegényeit. Férjével együtt példát mutattak, mindig segítettek a nélkülözőkön. Még lakást is építtettek a rászorulóknak, mely házat ma is Desits-házként ismerjük. Férje halála után is folytatta ezt a missziót. Először evangélikus gyülekezetet alapított a 150 fő hívő részére, majd az ő 10.000 Ft-os adománya volt a legjelentősebb tétel a kis közösség templomának felépítésekor. Az első világháború nélkülözései idején, már koránt sem fiatalon, a vöröskeresztes kórházat rendezte be hölgytársaival, ahol naponta váltva egymást ápolást végeztek. 1930 végén készült el a két olajfestmény Desitsnéről és Czipott Géza atyáról, ma is példát mutatva az általuk alapított közösségnek.
- 1925. február 24-én született a véghatározat az óragyár bezárásáról. Trianon után végleg megpecsételődött a gyár sorsa. A dolgozók harmada Ausztriában találta magát, ahogy a gyanafalvai üzemük is. A gépeket, berendezéseket Bécsbe vitték, a még itt élő dolgozók pedig követték a munkáltatójukat.
- 1925. március 29-én Czipott Géza lelkész javaslatára az evangélikusok gyülekezeti ház, ún. Evangélikus Kultúrház építését határozták el. Helyét a Desits Gyula (ma József Attila) utcában az 1912-ben épült újgótikus stílusú templomuk szomszédságában jelölték ki. A nagy szorgalommal és igyekezettel végzett munkák eredményeképpen október 8-án már az ünnepélyes avatás is megtörténhetett.
- 1925. május 3-án szentelte föl gróf Mikes János megyéspüspök ünnepélyes keretek közt az 59. számú Árpád cserkészcsapat zászlaját. Ők voltak a település első cserkészei. A közösség 1922. november 18-án alakult a gimnázium fiú diákjaiból. Első parancsnokuk Ujvári Ferenc tornatanár volt, akit 1924-ben áthelyeztek. Az őt követő Baitz Károly tanár a zászló ügyében a szentgotthárdi hölgyekhez fordult segítségül. A zászló elkészült; zászlóanyának az ivánci Sigray Margit grófnőt kérték fel, aki ekkor már a gimnázium tanulója volt. (Sigray Margit 1929-ben érettségizett.)
- 1925. július 5-én volt a Hadastyán Egyesület zászlószentelése tábori misével a Széll Kálmán téri Mária-szobornál. (Hadastyán = öreg, rokkant, leszerelt katona.) Ezen teljes létszámmal részt vettek a tűzoltók. A szentbeszédet Láng Ince ciszterci és Czipott Géza evangélikus pap, az ünnepi beszédet az egyesület vezetője, dr. Vargha Gábor tartotta. A zászlót a nagyfalvai hadastyánoktól kapták, mert Trianon után – mint magyar jelképet – ők már nem használhatták. A zászlót felszentelése után az apátsági templomba vitték megőrzésre. A zászlóanya dr. Sztojka Viktorné volt.
- 1925. augusztus 4-9. között Mathiasz Artúr, a gimnázium igazgatója műkedvelő előadásokat szervezett.
- 1925. november 9-én halt meg Bécsben Bujatti Herman. Édesapja tőkéjéből, két testvére segítségével alapította a Selyemszövő-gyárat. Emberségből az első világháború kezdete után egy egész épületet rendezett be gyáruk mellett a Vöröskeresztes kórház számára. Főleg e kiemelkedő cselekedete volt az indoka, hogy 1916. október 29-én díszpolgárságot kapott a település akkori vezetésétől. Példamutató segítőkészségét több mint száz évvel később sem feledtük, 2019. október 11-én neve és nemes cselekedete bekerült a Szentgotthárdi halhatatlanok aranykönyvébe.
- 1925. december 25-én Szentgotthárd és a közeli Zsida egyesítését elutasították, mert a település jelentős tartozással rendelkezett, amit Szentgotthárd nem kívánt átvállalni.
- 1925 februárjától kezdte el dr. Frühwald (Ettre) István megszervezni a Stefánia rendelőintézetet. Az Országos Stefánia Szövetség 99. számú anya- és csecsemővédő intézete 4 évvel később már bölcsődét, tejkonyhát és napközi otthont is működtetett a Desits Gyula u. 11. szám alatt (ma József Attila utca), majd az Ipartestület székházának udvarán. Naponta 15–20 gyermeket és csecsemőt láttak el, de volt orvosi és védőnői felügyelet is. Az ellátást gyűjtések útján fedezték. Elnök dr. Vargha Gábor, orvos dr. Fehér Samu, ügyvezető igazgató Friedrich Ödön, védőnő Schaffer Emilné volt. 1941. január 1-jétől beolvadtak a zöldkeresztes szolgálatba.
