• 1869. március 5-én született gr. Ambrózy–Migazzi István a híres botanikus, aki Zsida határában 3 olyan növényt is talált, melyek csak itt honosak: nárcisz, sárgaliliom és kakasmandikó sajátos fajtáit. 1933. augusztus 31-én halt meg, sírja a jeli arborétumban található.

 

  • 1869. november 1-jén született Szentgotthárdon Sperner Anselm kovácsmester, akit községbírónak is megválasztottak. A járás ipartestületének megszervezésével segítette a helyi iparosok munkáját és a tanoncképzést.

 

  • 1869. december 9-én Szentgotthárd nagyközség Széll Kálmán országgyűlési képviselő támogatásával kérelmet adott be királyi törvényszéki központ elnyerésére. A kérelem kedvező elbírálásra talált. 1872-től 1876-ig működött a Szentgotthárdi Magyar Királyi Törvényszék, amelynek illetékessége a megye 10 járásából három (muraszombati, németújvári és szentgotthárdi) területére terjedt ki. Első és egyetlen elnöke Ivánkovich János (1806-1877) táblabíró, 1848-49-es kormánybiztos.

 

  • 1869-ben készült az első hivatalos statisztika Magyarországon, amely szerint Szentgotthárdon a férfiak 80,6, a nők 70,5%-a tudott írni és olvasni.

 

  • 1869-ben nyitott ügyvédi irodát Szentgotthárdon Desits Gyula (1840-1904). 1875-ben a szentgotthárdi járás első királyi közjegyzőjévé nevezték ki. Községi képviselőként támogatta a gimnázium és a gyárak létesítését. A király 1895-ben lipováczi előnévvel nemességet, 1903-ban pedig tanácsosi címet adományozott neki. Halála után utcát (ma József Attila) neveztek el róla.

  • 1854. február 24-én, Győrött született a szentgotthárdi gimnázium első igazgatója, dr. csáfordi Tóth Sándor magyar-görög-latin szakos tanár, irodalomtörténész, filozófiai doktor. Két tanévet töltött városunkban, ezután áthelyezték másik intézménybe.

 

  • 1854. augusztus 23-án Pécsett született Mezey Miksa ciszterci szerzetes. Szentgotthárdi tartózkodása idején írta meg „A szent-gotthárdi csata 1664.augusztus 1” című, metszeteket is tartalmazó tanulmányát, mely nem maradt ugyan fent számunkra, de a ciszterci dokumentációkból tudjuk, hogy „eredeti kútfők és szóhagyomány" alapján végzett hozzá alapos kutatást. Fiatalon, 54 éves korában hunyt el Szentgotthárdon, sírköve a Temetőkápolna falában látható.

  • 1849. január 15-án rendelték el az osztrákok a császári lobogók kitűzését és a fegyverek begyűjtését környékünkön. A rendelkezés Vas vármegyére terjedt ki, ahol ekkor már a megszállás miatt tulajdonképpen a szabadságharc véget is ért. Nugent tábornok 1848 karácsonya idején csapataival megszállta és katonai kormányzása alá vonta megyénket. A nagyon zimankós, hideg időben azokat a férfiakat, akik nem tudtak jól elrejtőzni, elfogták és besorozták az osztrák ezredekbe.

 

  • 1849 októberében Szentgotthárd önálló járási központ lett. A szabadságharc leverését követően Magyarországon osztrák mintára új közigazgatást alakítottak ki. Vas megyében addig 6 főszolgabíróság és mindegyiken belül három, összesen 18 járás volt. Az új rendszerben megszüntették a két szintet, és helyette 12 körzetre (Bezirk) osztották a megyét. Az intézkedés meghagyta a régi főszolgabírói kerületet, és további hatot (Jánosháza, Felsőőr, Németszentmihály, Sárvár, Szentgotthárd, Vasvár) vele egyforma szintre emelt. Szentgotthárd az 1867-es kiegyezést követően kialakított új rendszerben is megőrizte a járási központ szerepét.

További cikkeink …

  1. 1814-es év eseményei
  2. 1809-es év eseményei
  3. 1804-es év eseményei
  4. 1789-es év eseményei
6. oldal / 10

Századok szerinti szűrés

Népszerű írásaink