1895-ös év eseményei

1895. február 25-én a Fejér megyei Rácalmáson született Borián József, ciszterci szerzetesi nevén Borián Elréd. 1924 júniusában doktorált az innsbrucki egyetemen. Szentgotthárdon plébánosként szolgált 1937-1941 között, részt vett az 1938-as jubileumi év rendezvényeinek megszervezésében. A szentgotthárdi katolikus egyházközség kiadásában megjelentette az Emlékfüzet Szent Gotthárd halálának kilencszáz éves évfordulójára (1038–1938) című művét, amelyben részletesen leírta Gotthárd püspök életrajzát, és bemutatta a szentté avatott püspököt ábrázoló helyi műalkotásokat. Gyűjtést indított egy helyi katolikus kultúrház létesítésére. Számos egyesületnek igazgatósági tagja volt. 1941-ben Magyarpolányba helyezték.  1962. január 22-én halt meg, sírja Magyarpolányban található.

1895. március 19-én kezdték meg a Gimnázium építését a Rába-parton, a volt faiskola helyén. A fagyok elmúltával ekkor indulhattak el a földmunkák. A terveket Herczeg Zsigmond minisztériumi építész készítette. Loetz Henrich osztrák építész vezetésével két és fél hónappal később, június elején már tető alatt volt a kétemeletes, háromszintes épület, és november 17-én fel is avatták. A nagyközség életében ez igazi ünnepnap volt. Országos szinten is nagy visszhangot kapott, megyénk millenniumi ünnepség-sorozatának kezdete lett. Csak úgy özönlöttek az emberek mindenfelől. Jelen volt Széll Kálmán, dr. Wlassics Gyula kultusz-, Perczel Dezső belügyminiszter, Reiszig Ede főispán. Szentgotthárd két bejövő útjánál ideiglenesen diadalkaput emeltek. A rendet és az ünnepi hangulatot kb. 500 fő biztosította. A zenekarok már kora reggel bevonultak. A Gimnázium főbejáratánál emléktáblát avattak, rajta ez áll: „A magyar nemzeti közművelődésnek, Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége, I. Ferenc József uralkodása alatt, a magyar királyi kormány és Vas vármegye támogatásával emelte Szentgotthárd nagyközség közönsége, MDCCCXCV.” Mindenki büszke volt arra a történelmi lépésre, amit ezzel a település megtett.

1895. március 31-én hagyták jóvá a helyi építési bizottság tagjai a temetőkápolna felújítására Lang József helyi építőmester terveit. A kápolna torony nélkül már a legrégebbi, 1734 után készült akvarellen is szerepelt, így városunk egyik legkorábbi műemléke. Kriptája a Szentgotthárdra visszatért ciszterci szerzetesek temetkezési helye lett. Az 1895-es átépítéssel kapta meg a jelenlegi kinézetét. A neogótikus stílusban újjáépített kápolnát színes ablaküvegekkel, a szentély falát színes, historizáló festéssel díszítették.

1895. május 24-én elkezdődött a Dohánygyár építése a Nagyfalvi (ma Hunyadi) utcában. A Magyar Királyi Dohánygyár volt az első a Szentgotthárdon alapított gyárak sorában. Széll Kálmán országgyűlési képviselő közbenjárására sikerült elérni, hogy a gyár itt épüljön, ahol a dohánytermesztésnek évszázados hagyományai voltak. Az üzemben főleg női munkaerőt alkalmaztak. Az első 40 évben szivarokat, 1935-től cigarettát gyártottak nagyobb részt külföldi piacra. A gyárat 1948-ban zárták be.

1895 szeptemberében Desits Gyula szentgotthárdi közjegyzőnek lipováczi előnévvel magyar nemességet adományozott I. Ferenc József király.

1895 októberében Vadásztársaság alakult Szentgotthárdon. Vakarcs Kálmán 1939-ben kiadott könyvéből tudunk erről. Az első időszakban sikeres vadászatokat tartottak Alsószölnökön, Tótfaluban, Rábakeresztúron (ma: Heiligenkreuz), Radafalván (ma: Rudersdorf). Az apátság tulajdonában levő területek közül Magyarlak, Orfalu és Szakonyfalu határában vadászlakokat építettek, hogy az éjszakai szarvaslesek alkalmával kényelmes melegedőt, szállást nyújtsanak a résztvevőknek. Tagok hiányában 1901 januárjában feloszlottak, majd új néven újraalakították. A tehetősebbek béreltek egy-egy területet pl. Rábatótfaluban dr. Kiss Elemér, Rábakethelyen dr. Vargha Gábor, Farkasfán Karácsony Zoltán, Jakabházán Ónody Zoltán, Rábafüzesen Molnár Endre, Zsidán Lang Károly.

1895. december 1-jén jelent meg a Szent-Gotthárd című társadalmi hetilap első száma a Wellisch Béla kiadásában. Wellisch 1893-ban alapított nyomdájában, a Deák Ferenc utcában könyvkötészet is működött, a cég könyvek és újságok kiadására is vállalkozott. A Szent- Gotthárd c. lapot 1895-től 1914-ig jelentette meg. Az első két évben még magyarul és németül, utána már csak magyarul jelentek meg az írások. Felelős szerkesztői voltak a kezdetekben Schmidt Viktor tanár, Wellisch Béla, 1901 és 1914 között Mathiász Artúr tanár, igazgató, az utolsó számokat Czipott Géza evangélikus lelkész jegyezte. Az I. világháború kitörése után papírhiány és a sorkötelezettség miatti munkaerőhiány következtében megszűnt az újság. 1914. szeptember 27-én jelent meg az utolsó szám. A 20 évet megélt hetilap számai Szentgotthárd és környéke történetének, mindennapi életének fontos kordokumentumai.

1895 decemberében megalakult Tornaegylet a testnevelést, ezen belül a vívás, az úszás és az evezés felkarolását tekintette céljának. A gimnázium tornatermében végezték a vívás és torna oktatását nemcsak diákok, de felnőttek részére is, a vízi sportokat pedig a Rábán űzték. 1909-ben elkészült a teniszpálya, de – főleg költségei miatt – nem terjedt el nagyon a teniszezés, mint ahogy a vívás sem. 1912-től kezdve viszont a futball népszerűsége gyorsan nőtt, mert ehhez csak üres területre és labdára volt szükség. Telente a korcsolyázás is sok embert mozgatott meg. Szentgotthárd sportjáról többe itt.