1889-es év eseményei

• 1889. június 5-12 közt Angster József neves pécsi orgonakészítő tartózkodott Szent-Gotthárdon az apátságban, az orgona javítása végett. Innét Zircre utazott tovább.

• 1889. november 17-én született Illyés Károly erdőmérnök, aki 1920-1941 közt a zirci apátság szentgotthárdi erdőgondnokságának vezetője volt. 1956. augusztus 30-án halt meg.

• 1889-ben alakult a Dalárda. Első alelnöke, majd elnöke, 1914 után díszelnöke dr. Vargha Gábor volt. Az egyesület elnevezése többször változott.

• 1889-ben megjelent dr. Borovszky Samu szerkesztésében a Vas vármegye c. könyv. A megye 10 járása közül ekkor a szentgotthárdi a legnagyobb és legnépesebb volt 1 nagy- és 79 kisközséggel. Területe 117.749 kat. hold, lakosainak száma pedig 53.245 fő.

1890-es év eseményei

• 1890. június 26-án egyhangúlag döntötte el a képviselő testület „alapfokú iparos tanonciskola” létrehozását. Egy 1884-es törvény előírta minden mesterember számára, hogy köteles tanoncait iskolába beíratni, utánuk meghatározott díjat fizetni. Az új iparos tanoncoktatás a Fő téren található római katolikus iskolában kapott helyet. Pályázatot írtak ki, melyre 3 tanító jelentkezett: Platz Ede Nagyfalváról, Moór Károly Hárspatakról és Pum Károly helyből. Pum Károlyra esett a választás. 1921. évi nyugdíjazásáig látta el a feladatot, Kern József lett az utóda.

• 1890. június 26-i testületi gyűlésen határozat született arról, hogy a jövőben Szentgotthárd nagyközség lesz. Több rendeletet, köztük a piac működését szabályzó rendeletet hozták meg ekkor.

• 1890. augusztus 25-én született Schwartz Elemér a burgenlandi Vörösváron (ma: Rothenturm). A család hamarosan Nagyfalvára költözött, ezért Szentgotthárdra járt gimnáziumba. Ekkor került kapcsolatba a ciszterci renddel, ahova 1907-ben lépett be, és 7 évvel később szentelték pappá. Tanári, majd nyelvész doktori címet szerezett. 1948-ig hazánkban tanított, ekkor elbocsátották. Belgiumba, a Leuveni Egyetemre hívták, ahol még tíz évig volt professzor. Élete során mintegy 400 cikket és könyvet írt, köztük többet a környékünkről: A rábalapincs-közi nyelvjárás hangtana (Bp., 1914.); A nyugatmagyarországi német helységnevek (Bp., 1932.) Neve szerepel a Magyar Életrajzi és a Magyar Katolikus Lexikonban. Rendes tagja volt a Szent István Akadémiának, meghívott tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Würzburgban halt meg 1962. január 21-én. Kívánsága szerint a Nürnberg közelében levő Seligenportenben található ciszterci monostorban temették el.

• 1890. augusztus 31-én Pum Károly lett az új iparos tanonciskola tanára és igazgatója. Az újonnan szervezett iskola helye a Fő téren a katolikus elemi iskolában lett. Három pályázó közül esett Pum Károly tanítóra a választás. 1858-ban született a közeli Németújváron. 1878-ban a helyi római katolikus iskolában kezdett dolgozni, ahol egyike lett a magyarosítást lelkiismeretesen végző 3 tanárnak, ezért a német származású, de magyar érzelmű pedagógus több kitüntetést kapott. Karmestere volt az egyházi és dalos egyletnek, parancsnoka a tűzoltóknak, alelnöke, elnöke, majd díszelnöke az Asztaltársaságnak. 43 éven keresztül itt tanított, 1938. október 12-én hunyt el, a szentgotthárdi temetőben nyugszik.

• 1890. november 28-án határozták el a Szentgotthárdon jó érzésű hazafiak a Magyar Asztaltársaság megalakítását. December elejére Tomcsányi Lipót gyógyszerész elkészítette az alapszabályzatot. Részt vettek a magyarosítás nemes tevékenységében. Összejöveteleiket a Vám vendéglőben (ma: Hunyadi u. 22. a Kaszagyár mellett, a volt Hunyadi vendéglő) tartották. 1900-ban 186, tíz évvel később pedig 378 tagjuk volt. Minden évben karácsony előtt az összegyűlt pénzen ruhákat vásároltak a szegény gyermekek részére. Három évtizedes hazafias tevékenység után 1920-ban az asztaltársaságból alakult a Szentgotthárdi Magyar Közművelődési Egyesület, az SzMKE.

1891-es év eseményei

• 1891. január 4-én Magyar Asztaltársaság alakult a Vám vendéglőben, melynek legfontosabb célja a magyar nyelv ápolása volt a településen és környékén. Ha az összejöveteleiken idegen német szót ejtett ki véletlenül valamelyikük, pénzt kellett befizetnie saját pénztárukba. Jelentős jótékonysági munkát is végeztek, emellett a nemzeti ünnepekről és gyásznapokról egyaránt megemlékeztek. Az első 13 évben csak férfiak,1904-től már a nők is tagjaik lehettek.
• 1891. március 25-én szavazták meg a képviselők a rohamosan fejlődő nagyközségben az utcák és terek elnevezésének táblákkal való jelölését.
• 1891. október közepén Budapesten az őszi élelmiszer kiállításon dicsérő oklevelet kapott a szentgotthárdi ciszterci apátság, mert 50 különböző fajta, kiváló almát állított ki.
• 1891. november 8-án jelent meg a Vasvármegye című újság 7-8. oldalán a beszámoló a gimnázium alapításáról tartott értekezletről. A lelkes lokálpatrióták felkarolták dr. Vargha Gábor és apósa, Desits Gyulakezdeményezését, megbízva a két ügyvédet, járjanak el az ügyben. Kérvények íródtak, Széll Kálmán képviselő segítségét kérték, aki támogatta a merész tervet. Megalakult a Gimnázium Bizottság, elnökének Széll Kálmánt, jegyzőjének dr. Vargha Gábort jelölték. 1892. január 12-én 150 érdekelt részvételével megbeszélést tartottak, augusztusra lett meg a minisztériumi engedély, 1893 márciusában pedig elkezdődhetett az építkezés.

1893-as év eseményei

• 1893. június 26-án Szent-Gotthárd nagyközség képviselői döntést hoztak az induló algimnázium két osztályának az óvodában történő ideiglenes elhelyezéséről. A gimnázium épülete 1895-re készült el.

• 1893-ban „kisebbszerű fürdő és vetkező” épült a Rába parton.

• 1893. július 17-én Wellisch Bélát, a szentgotthárdi nyomda, könyv- és lapkiadó tulajdonosát felvette tagjai közé a Magyar Könyvkereskedők Egyesülete. A Wellisch nyomda 1893-ban kezdte meg a munkát Szentgotthárdon a Deák Ferenc utcában.

• 1893. szeptember 4-én volt Szentgotthárdon az első ünnepélyes gimnáziumi tanévnyitó. A „Veni Sancte” az apátsági templomban hangzott fel. Az algimnázium számára a nagyközségnek kellett telket, bútorzatot, felszerelést és anyagi hozzájárulást vállalnia, hogy megkapja az engedélyt az intézmény megnyitásához. Első igazgatója dr. Tóth Sándor lett. Két osztályban 70 diákkal kezdték meg az oktatást. 

• 1893. szeptember 26-án volt a Szentgotthárdon a Közművelődési Egyesület alakuló közgyűlése 40 taggal. Vezetőjük Desits Gyula királyi közjegyző, egyik alelnökük dr. Vargha Gábor lett. Legfontosabb célkitűzéseik: a hazafias szellem erősítése, a művelődés segítése és a kivándorlás megállítása.

• 1893. október 20-án Széll Kálmán országgyűlési képviselő vezetésével küldöttség járt Wekerle Sándor miniszterelnöknél, hogy kérje a dohánygyár Szentgotthárdra telepítését. A környékünkön nagy hagyományai voltak a dohánytermesztésnek, amire alapozhatott az 1894-ben megnyílt Magyar Királyi Dohánygyár.

• 1893. október 10-én Hegyfaluban született Holpert Gyula, gimnáziumunk későbbi latin-görög-történelem szakos tanára. 1920-tól 14 éven át tanított nálunk, emellett vezette az iskolai énekkart, egyházi éneket tanított, kórusával és orgonajátékával szerepelt a miséken. Megválasztották önkormányzati képviselőnek, valamint az Asztaltársaság és a Revíziós Liga vezetőjének. 1934-ben Kaposvárra helyezték.

• 1893. november 19-én ünnepelték meg a Klein kávéházban a helyi Olvasó Egylet (mely Vas vármegyében legelső volt) fennállásának 50. évfordulóját, soraikban 62 bel- és 9 kültagot számláltak. Széll Kálmánt és Vajda Ödönt tiszteletbeli tagként tartották nyilván. Az ünnepi ülésen az akkori elnökük, dr. Vargha Gábor ügyvéd tartott szívhez szóló, hazafias beszédet.

• 1893. november 19-én Vajda Ödön apát 2000 forinttal támogatta a gimnázium Segély Egyletét, mely az intézmény szegény sorból származó diákjainak a tanulását segítette.

• 1893. december 10-én a magyar középiskolai tanárok, köztük Tóth Sándor szentgotthárdi gimnáziumi igazgató, tanulmányúton jártak Görögországban, ahol találkoztak a híres dr. Schliemann özvegyével.

1894-es év eseményei

• 1894. február 5-én hunyt el Schill Athanáz, a ciszterci apátság zirci korszakának első szentgotthárdi perjele (1878 és 1886 között). Székesfehérvárott született 1821. május 5-én. Szerzetes tanárként kezdte pályáját. Az egri főgimnáziumban latint és német nyelvet, valamint természettudományos tárgyakat tanított, majd Hercegfalván lelkészként tevékenykedett. Szentgotthárdon nagy szerepe volt a település elmagyarosodásában. Az elemi iskolában bevezette a magyar nyelvű oktatást, a szegény családból érkező diákokat ingyen tankönyvekkel segítette. Szigorúan ellenőrizte a tankötelezett korú gyermekek iskolába járását. Nyugdíjas éveit is itt töltötte 1888-től. A Temetőkápolna mellé temették el, sírtáblája a kápolna külső falába beépítve látható.

• 1894. március 20-án Vajda Ödön zirci főapátot I. Ferenc József király a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki.

• 1894. április 10-én tartották a szentgotthárdi téglagyár rt. alakuló közgyűlését, ahol az alaptőkét 20.000 Ft-ban határozták meg, mely 40 db 500 Ft-os címletű névre szóló részvényen szerepelt. Elnök-igazgatónak Usz Gábort, a négy igazgatósági tagnak pedig dr. Weidlich Lajost, dr. Lipp Ferencet, Friedrich Jakabot és Ruisz Rezsőt választották. A cégbíróság 5030.sz. 174/1. sorszámmal április 25-én fogadta el a Szentgotthárdi Első Téglagyár Rt. bejegyzését. 1949-ben államosították, 1999 októberében megtörtént a közel száz éve megnyitott téglagyári épületek és kémény lebontása.

• 1894. május 9-én egyhangúlag elfogadta a képviselő-testület dr. Vargha Gábor javaslatát, hogy Széll Kálmánról nevezzék el Szentgotthárd főterét. Széll Kálmán június 7-én hozzájárulását adta az indítványhoz.

• 1894 szeptemberétől rendelte el a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium az iparostanonc iskolákban heti 1-1 órában a hittan és erkölcstan kötelező oktatását.

• 1894. október 28-án Vajda Ödön zirci apát felavatta a szentgotthárdi elemi iskola felújított épületét. A megnövelt alapterületű és emeletráépítéssel bővített intézményben 4 tanterem, egy tanácsterem, két tanítói és két tanítónői lakást kapott helyet. Az épület jelenleg a városi könyvtárnak ad helyet.

• 1894. november 5-én tartották szűk családi körben Széll Kálmán Ilona nevű lányának és Bernrieder Jánosnak az esküvőjét a gasztonyi templomban. A menyasszony kérői nagybátyja Vörösmarty Béla és Ernuszt Kelemen, Vas megye főispánja voltak; a vőlegényé Széchenyi Sándor és Bernrieder László. A fogadást a rátóti kastélyban tartották.

• 1894 a szentgotthárdi Magyar Királyi Dohánygyár megalapításának éve. A munka a következő év szeptember 1-jén kezdődött meg. A környéken régóta nagy hagyománya volt a dohánytermesztésnek, ezért is sikerült Széll Kálmán volt pénzügyminiszternek, a körzet országgyűlési képviselőjének elérnie, hogy Szombathely helyett Szentgotthárdon épülhessen fel a gyár. Az első évtizedekben, egészen 1935-ig szivart gyártottak, 1945 után itt készült a Munkás cigaretta. A finom, aprólékos munka a nők elhelyezkedését segítette a környéken. A gyár 1948-ig működött.

• 1894-ben már kerékpáros versenyeket tartottak a környéken, főleg Ausztriában. Ebben az évben lett országúti kerékpár bajnokuk Gerger Ferenc, aki Felsőrönökön született 1867.szeptember 4-én. Nagyon tehetséges, hosszú távra specializálódott versenyző volt. Ő nyerte a Párizs – Bécs közötti 1400 km-es országúti versenyt 1894-ben. 1896-ban VB bronzérmes, a következő évben pedig EB aranyérmes lett mint profi kerékpáros versenyző. 1937. március 27-én hunyt el Grazban.

1895-ös év eseményei

• 1895. február 25-én a Fejér megyei Rácalmáson született Borián József, a későbbi Borián József Elréd, a képzett egyházi szónok. 1924 júniusában doktorált az innsbrucki egyetemen. Szentgotthárdon 1937-1941 között tartózkodott, ahol különböző értékekkel gyarapította a ciszterci rendet, valamint megszervezte az egyházi adózást. Számos egyesületnek igazgatósági tagja volt, cikkeket írt, 1938-ban az Emlékfüzet Szent Gotthárd halálának kilencszáz éves évfordulójára (1038–1938) című műve jelent meg. A következő 21 évben a Veszprém megyei Magyarpolány település ciszterci esperes-plébánosa volt. Veszprémben a kórházban halt meg 1962. január 22-én, sírja Magyarpolányban található.

• 1895. március 19-én elkezdték építeni a gimnáziumot a Rába-parton, a volt faiskola helyén. A fagyok elmúltával ekkor indulhattak el a földmunkák. A terveket Herczeg Zsigmond minisztériumi építész készítette. Loetz Henrich osztrák építész vezetésével két és fél hónappal később, június elején már tető alatt volt a kétemeletes, háromszintes épület, és november 17-én fel is avatták.

• 1895. március 27-én alakult meg a Szentgotthárdi Közművelődési Egyesület. Fő célkitűzése a közművelődés és a hazafias szellem ápolása volt a nagyközségben és a járásban, különösen a szegény sorsú lakosság körében.

• 1895. március 31-én hagyták jóvá a temetőkápolna felújítását. Lang József helyi építőmester terveit fogadták el. A kápolna torony nélkül már a legrégebbi, 1734-ben készült akvarellen is szerepelt, így városunk egyik legkorábbi műemléke. 1740 után a Szentgotthárdra visszatért ciszterci szerzetesek temetkezési helye lett. Eberl Gotthárd plébános 1756 táján tornyot építtetett hozzá, és alatta kriptát alakíttatott ki 15 sírhellyel. Itt pihen 1775 óta Eberl Gotthárd is. 1780-ban a kápolnában helyezték el azt az oltárt, amelyet Schnitzer eredetileg a Nagyboldogasszony templom kriptájába készített, de azt II. József rendelete miatt nem használhatták. A temetőkápolna kriptája 1861-ig szolgált temetkezési helyül, ekkor az északi oldalán található lejáratot kívülről véglegesen befalazták, és földdel feltöltötték. Külső falában a kápolna köré temetett 19 ciszterci szerzetes és egy 1806-ban elhunyt városbíró sírtábláit helyezték el. Az 1895-ben neogótikus stílusban újjáépített kápolnát színes ablaküvegekkel, a szentély falát színes, historizáló festéssel díszítették.

• 1895. május 24-én elkezdődött a Dohánygyár építése. Az építőmunkások elhelyezése nem kis gondot jelentett, különösen az őszi–téli hónapokban. Széll Kálmán országgyűlési képviselő közbenjárására sikerült elérni, hogy a gyár itt épüljön, ahol a dohánytermesztésnek évszázados hagyományai voltak. A környék legelső ipari üzeme volt. Főleg női munkaerőt alkalmaztak. Az első 40 évben szivarokat, 1935-től cigarettát gyártottak nagyobb részt külföldi piacra. A gyárat 1948-ban zárták be.

• 1895 októberében Vadásztársaság alakult. Vakarcs Kálmán 1939-ben kiadott könyvéből tudunk erről. Az első időszakban sikeres vadászatokat tartottak Alsószölnökön, Tótfaluban, Rábakeresztúron (ma: Heiligenkreuz), Radafalván (ma: Rudersdorf). Az apátság tulajdonában levő területek közül Magyarlak, Orfalu és Szakonyfalu határában vadászlakokat építettek, hogy az éjszakai szarvaslesek alkalmával kényelmes melegedőt, szállást nyújtsanak a résztvevőknek. Tagok hiányában 1901 januárjában feloszlottak, majd új néven újraalakították. A tehetősebbek béreltek egy-egy területet pl. Rábatótfaluban dr. Kiss Elemér, Rábakethelyen dr. Vargha Gábor, Farkasfán Karácsony Zoltán, Jakabházán Ónody Zoltán, Rábafüzesen Molnár Endre, Zsidán Lang Károly.

• 1895. november 17-én avatták fel a 8 hónappal korábban, március 19-én elkezdett gimnázium épületét. A nagyközség életében ez igazi ünnepnap volt. Országos szinten is nagy visszhangot kapott, megyénk millenniumi ünnepség- sorozatának kezdete lett. Csak úgy özönlöttek az emberek minden felől. Jelen volt Széll Kálmán, dr. Wlassics Gyula kultusz-, Perczel Dezső belügyminiszter, Reiszeg Ede főispán. Szentgotthárd két bejövő útjánál ideiglenesen diadalkaput emeltek. A rendet és a hangulatot kb. 500 fő biztosította, zenekarjaik már kora reggel bevonultak. A bejáratnál emléktáblát avattak, rajta ez áll: „A magyar nemzeti közművelődésnek, Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége, I. Ferenc József uralkodása alatt, a magyar királyi kormány és Vas vármegye támogatásával emelte Szentgotthárd nagyközség közönsége, MDCCCXCV.”
  Mindenki büszke volt arra a történelmi lépésre, amit ezzel a település megtett.

• 1895. december 1-jén adták ki a Szent-Gotthárd újság első számát a Wellisch Béla tulajdonában levő nyomdában. Wellisch könyvkötőként érkezett 1892-ben a településre, egy év múlva iparengedélyt kapott. Megyénkben harmadikként, a megyeszékhely és Körmend után nyomdát alapított. Mivel a szombathelyi nyomda nem foglalkozott könyvkiadással, így könyvkötészetük sem volt, a létszáma és tevékenységei miatt rövid idő alatt megyénk legjelentősebb nyomdaüzeme lett a Wellisch-nyomda. Az első két évben még magyarul és németül, utána csak magyarul jelentek meg az újságok. A tulajdonos gazdasági és társadalmi sikereket ért el, közéleti emberré vált. Aztán jött a háború, és a sikeres vállalkozás pár hónappal a 20. évforduló előtt bezárt. A világégés okozta papírhiány és a sorkötelezettség miatti munkaerőhiány voltak a fő kiváltó okok. 1914. szeptember 27-én jelent meg az utolsó szám.

• 1895 decemberében megalakult Tornaegylet a testnevelést, ezen belül a vívás, az úszás és az evezés felkarolását tekintette céljának. A gimnázium tornatermében végezték a vívás és torna oktatását nemcsak diákok, de felnőttek részére is, a vízi sportokat pedig a Rábán űzték. 1909-ben elkészült a teniszpálya, de – főleg költségei miatt – nem terjedt el nagyon a teniszezés, mint ahogy a vívás sem. 1912-től kezdve viszont a futball népszerűsége gyorsan nőtt, mert ehhez csak üres területre és labdára volt szükség. Telente a korcsolyázás is sok embert mozgatott meg. (Szentgotthárd sportjának történetéről többet olvashat itt.)

1896-os év eseményei

• 1896 januárjára készült el a Magyarországi Cziszterczita Rend Millenniumi Emlékkönyve, mely a rend 1142-1896 közti történetét tekintette át. Az igényes kiadású, nagy formátumú, több mint 500 oldalas könyvet a rend feje, Vajda Ödön főapát felkérésére dr. Békefi Remig szerkesztette. Fő alapelv volt, hogy hazai legyen minden „íziben”. Az egyes fejezeteket dr. Békefi Remig, Kassuba Domonkos, dr. Werner Adolf, Inczédy Dénes, Szenczy Győző, dr. Piszter Imre, Szabó Otmár és Lővárdy Alajos írta. A címlapot Benczúr Gyula, az emlékkönyv belső művészi díszítését Háry Gyula festőművész tervezte.
• 1896. január 12-én megalakult a Kerékpár Egylet. Szívesen fogadták a környékről is a kerékpározókat. Első elnöküknek dr. Vargha Gábort, Szentgotthárd nagy tekintélyű képviselőjét, ügyvédjét kérték fel. Az egyre népszerűbb kerékpárosok kék-fehér egyenruháját helyi szabó készítette el, melyet a versenyeken és a bemutatókon viseltek.
• 1896. január 20-án volt az Első Magyar Óragyár alakuló gyűlése, ahol 500 korona értékben részvényeket jegyeztek. A szükséges tőke felét a genfi Haller bank, másik részét a Magyar Leszámító és Pénzváltó Bank nevében elnöke, Széll Kálmán állta azzal a feltétellel, hogy Szentgotthárdon kell létrehozni a gyárat.
• 1896. március 7-én alakult át a 2 hónappal korábban létrehozott Kerékpáros Egylet egyesületté, 40 taggal. Részletes alapszabályt készítettek. Okiratba foglalták a testi erőt előmozdító egyéb sportágak, így a torna, a teke, az evezés, a vívás gyakorlását. Az egyre népszerűbb új sportág tagjai kék–fehér magyaros szabású formaruhát viseltek, melyet egy helyi szabó készített el számukra.
• 1896. március 15-én volt a forradalom és szabadságharc 48. évfordulója. Szentgotthárdon és szerte az országban ekkor, a millennium évében volt először lehetőség nyilvánosan megtartott megemlékezésekre. Nagyon készült a Dalos Egylet az ünnepnapra, mely kiválóan sikerült, a dalárda kitett magáért.
• 1896. május 2-án az Első Magyar Asztaltársaság emlékezett meg először Szentgotthárdon a Millenniumról. 5 évvel korábban alakultak, és már akkor eldöntötték - mert az évfordulójuk egybeesett az ezer éves ünneppel -, hogy e kettőt méltó módon együtt ünneplik meg.
• 1896. május 3-án tartották a januárban megalakult Kerékpáros Egyesület első egyenruhás kivonulását. A korabeli fényképek tanúsága szerint nagy érdeklődés, figyelem kísérte ezt a kerékpár sport népszerűsítését szolgáló összejövetelt.
• 1896. május 4-én volt az óragyár alapkőletétele az akkor Nagyfalvai (ma Hunyadi) utcában, a Dohánygyár nyugati oldalán. A területet Vajda Ödön főapát jutányos áron engedte át a befektetőnek. Az Első Magyar Óragyár Rt.-t januárban alapították 250 ezer korona alaptőkével. Júliusban már megérkezett Svájcból az első 70 órásmester. Rendkívül jól szervezett volt az építkezés, augusztus 30-ra termelésre készen állt a kétemeletes épület.
• 1896. május 31-én ünnepélyes keretek közt szentelte föl Vajda Ödön főapát a Széll Kálmán téren álló, restaurált Mária szobrot.
• 1896. július legelején volt a Szentgotthárdi Villamos Rt. alakuló gyűlése. A tőkét az osztrákok biztosították. A központi villamos telep építéséről november elején döntöttek. A következő év szeptemberétől lett először világítás, ami ekkor még csak 5 ív- és 19 izzólámpát jelentett, viszont így is óriási lépés volt, mert mindössze a megyeszékhely járt előttünk. A korabeli újságok azt írták: karácsonyi és újévi meglepetés volt az elektromos világítás.
• 1896. augusztus 20-án, a millennium évében az állami és az egyházi ünnepnapon kerékpár ünnepet is tartottak a január 12-én egyesületté alakult, egyre népszerűbb kerékpározók. Alapszabályukban rögzítették „a testi erőt előmozdító egyéb sport gyakorlatokat”, ezért támogattak minden sportágat a vívástól a korcsolyázásig. 9 évvel korábban volt az első vasparipa ünnep Szentgotthárdon.
• 1896. augusztus 30-ára termelésre készen állt az akkor Nagyfalvainak nevezett (ma Hunyadi) utcában az óragyár. Az Első Magyar Óragyár Rt. alapítása ugyanezen év januárjában volt 250 ezer korona tőkével. Az alapkövét május 4-án rakták le, s a jól szervezett építkezés nyomán az akkori technológiával, főleg emberi erővel 4 hónap alatt készen állt a kétemeletes épület.
• 1896 szeptembere óta omnibusz közlekedett a vasútállomás és a tőle egy jó kilométerre a település központjában levő Arany Korona szálló és vendéglőközött Hittaller Ede tulajdonos jóvoltából. A helyiek által röviden Korona néven említett vendégfogadó szerepelt egy 1786-os térképen, az emeletét 1858-ban építették rá. Helyszíne volt a helyi társasági rendezvényeknek, szobáiban pihenhettek a városba érkezők és az azon áthaladók egyaránt. Vendéglőjében nem maradt éhes senki sem, udvarán az állataikat is ellátták.
• 1896. november 1-jén történt meg Szentgotthárd bekapcsolása a telefonhálózatba.

1898-as év eseményei

• 1898 januárjában jelent meg Borovszky Samu: Magyarország Vármegyéi és Városai sorozatának 3., Vasvármegyét bemutató kötete, melyben a Szentgotthárddal kapcsolatos ismeretek megírására Laszczik Bernát szentgotthárdi ciszterci perjelt kérték fel. A nagy formátumú, 21x28 cm-es, 622 oldalas könyv hiányt pótló monográfia, mely a megjelenése óta több reprint kiadást is megért.

• 1898. február 26-án engedélyezte Szentgotthárd nagyközség képviselő-testülete a kerékpározást a település utcáin, a járdák kivételével. A Szekere is megemlékezik erről.

• 1898. március 15-én Szentgotthárdon megemlékeztek a 48-as forradalom kitörésének 50. évfordulójáról. Az ünnepség résztvevői szűnni nem akaró tapssal köszöntötték a díszvendégek között helyet foglaló Hambek Alajost, nyugalmazott szentgotthárdi járásbírót, egykori honvéd századost.

• 1898. június 12-én adta hírül az akkori Szentgotthárd újság, hogy elkészült az első Britannica szivar a Dohánygyárban.

• 1898. szeptember 11-én a szentgotthárdi izraelita hitközség felszentelte újonnan épült imaházát a Rákóczi utcában. Ünnepi beszéde végén Friedländer Sándor rabbi szép imát mondott az előző napon elhunyt Erzsébet királyné lelki üdvéért.

1899-es év eseményei

• 1899. július 13-án a Központi Értesítő hozta nyilvánosságra a Bujatti cég Magyarországon létesítendő selyemszövő gyára részére biztosított állami kedvezményeket a gyártelep üzembe helyezését követő 15 évben. A selyemgyár az eredetileg tervezett Komárom helyett Széll Kálmán miniszterelnök közbenjárására Szentgotthárdon épült fel.

• 1899. október 28. Az olasz származású, bécsi Bujatti fivérek (Hermann, Ferenc György és Tódor) hivatalosan bejegyeztették a szentgotthárdi Selyemgyárat. A tőkét a bécsi selyemgyárat üzemeltető édesapjuk biztosította.

• 1899. november 25-én volt dr. Vargha Gábor ügyvéd és Desits Valéria (szentgotthárdi királyi közjegyző lánya) polgári és egyházi esküvője. A tanúk nem kisebb személyek voltak, mint Széll Kálmán akkori miniszterelnök és Laky Kristóf kúriai bíró. A nászmenet előbb a szentgotthárdi anyakönyvi hivatalba ment, ahol Papp Antal főbíró végezte az esketést, majd a násznép Körtvélyesre (ma Eltendorf) hajtott, és az ottani evangélikus templomban zajlott az egyházi szertartás. Házasságukból két gyermek született. Tivadar nevű fiuk 1903-ban elhunyt, emlékére állíttatták a Rózsa utcában a Lourdes-i Szűz Mária-szobrot. Alice nevű lányuk 1993-ban hunyt el, első férjével (Franz von Zedwitz) együtt a szentgotthárdi családi sírban nyugszanak.