• 1959. május 5-én hunyt el Zöld Ádám a börtönben elszenvedett bántalmazások következtében. Rábakethelyen született, 1911. szeptember 11-én, apja Zöld Ferenc, a helyi gimnázium tanára, édesanyja Mathiász Róza. 1943-tól segédjegyző volt Rábakethelyen. 1950 júniusában a kitelepítések ügyében összetűzésbe került a párttitkárral, menekülnie kellett. Farkasfánál lépte át a határt, Jugoszláviából átszökött Ausztriába, majd Németországban kapott munkát. A forradalom hírére 1956 őszén hazajött, de addigra már megkezdődött a szovjet katonai akció. Zöld Ádámot letartóztatták, és a Katonai Bíróság 1959. ápr. 7-én „A népi demokrácia elleni szervezkedés vezetése, kémkedés és tiltott határátlépés” vádjával halálra ítélte, de még az ítélet végrehajtása előtt, a Mosonyi utcai rabkórházban elhunyt. 1990-ben rehabilitálása után a rákoskeresztúri temető 300-as parcellájába temették el április 25-én. Sírja védett nemzeti emlékhely.

 

  • 1959. június 13-án hunyt el Budapesten Jobbágyi Gaiger Miklós festőművész, városunk híres szülöttje. 1945 után gyakran dolgozott Vas megyében, Zsennyén, az alkotóházban. Azon művészek közé tartozik, akinek alkotásának eladási ára átlépte az 1 millió Ft-os határt. Több festménye megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában. 1892. november 2-án született Szentgotthárdon. Szülőháza a Széll Kálmán tér legnagyobb háza, a volt Klein kávéház, a 14-es szám alatti volt.

 

  • 1959. november 25-én Szentgotthárdon elhunyt Haszák Aladár Bedő-díjjal kitüntetett erdőmérnök. 1904. szeptember 30-án született Pécsett, 1941-től volt a szentgotthárdi apátsági erdőgondnokság vezetője. Az államosítás után is őt bízták meg az irányítással. Fő célkitűzése volt az elegyes állományok létrehozása és a tarvágások megszüntetése. 1979-ben a máriaújfalui (azóta megszűnt) parkerdőt róla nevezték el.

 

  • 1959 novemberében a budapesti műemlék-felügyelőségtől bizottság járt Szentgotthárdon. Megtekintették a Nagyboldogasszony templomot, és sürgették annak javítását. Különösen a nagy színes üvegablak pótlását, mely mintegy 20.000 Ft költséggel dec. 13-ára el is készült.

 

  • 1959-ben megszűnt Szentgotthárd főterének piaci funkciója, megkezdődött az akkori Béke tér parkosítása.

 

  • 1959-ben, a Gazdasági Bizottság szeptember 8-i határozata alapján megalakult a Szentgotthárdi Állami Gazdaság, a szentgotthárdi, rábafüzesi, jakabházi és rönöki területek bevonásával.

  • 1954. április 16-án érkezett meg a szentgotthárdi vasútállomásra a kethelyi templom szentélyének felemeléséhez készült márvány, melyet Holdampf Sándor süttői mester által faragott méretre vörös márványból. Az utolsó kilométereken pedig a kethelyi gazdák fuvarozták és emelték helyükre a nehéz köveket.

 

  • 1954 júniusában figyelték meg először térségünkben a krumplibogarak megjelenését, melyet hamarosan invázió követett. Első magyarországi felbukkanásuk a hagyomány szerint 1947-ben, a szigetközi Héderváron történt, melynek 50. évfordulójára bronz szobrot kapott a nemkívánatos jövevény miatti növényvédelmi tevékenység.

 

  • 1954-ben indultak először buszjáratok Rábagyarmat és Felsőszölnök irányába. Addig a környező települések csak gyalog, szekérrel vagy kerékpárral voltak elérhetők. Különösen a gyárak műszakokban dolgozóinak könnyítették meg a járatok a munkahelyük elérését.

 

  • 1954-től az Iskolaszanatórium orvosai vándor röntgenkészülékkel a járás összes településébe kiszálltak, és évente elvégezték a lakosság körében a tüdőszűrő vizsgálatot.

 

  • 1954. augusztus 1-jétől állt az olvasók rendelkezésére a Szentgotthárdi Járási Könyvtár. Már a kezdetektől kettős feladatot látott el: a lakosság olvasási igényének kielégítését és a járáshoz tartozó községek könyvtárainak módszertani irányítását. A Kossuth Lajos utcában kezdte működését, majd 1960-ban költözött a Széll Kálmán téri iskola földszintjére. 1990-től a gyermekkönyvtár is itt kapott helyet. 1960-ban 7546, 1983-ban pedig már 73.979 kötet állt az olvasók szolgálatában.

 

  • 1954. augusztus 15-én hunyt el Luka Ferenc tanító, okleveles énektanár. 1889. október 3-án született Felsőőrön. 1909 szeptemberétől tanított Németújváron (Güssing) a katolikus iskolában, ahol a magyar nyelv sikeres oktatásáért több kitüntetést kapott. A trianoni döntés után, 1921-ben jött Szentgotthárdra. Kántortanító lett az elemi iskolában, a katolikus Cecília Énekkarnak és a Dalos Egyesület férfikarának a karnagya. Bevezette a betlehemjárást, advent idején 5-5 fiú tanuló házról házra járva énekkel és mókázással készítette elő a karácsonyi hangulatot. 1936-tól igazgatóhelyettes volt az elemi iskolában, a gimnáziumban 1935-ben átvette az egyházi ének oktatását. 1943-ban ő volt a Szentgotthárdi Közművelődési Egyesület elnöke.

 

  • 1954. augusztus 20-án volt a Kaszagyár üzemi óvodájának átadása. A közvetlenül a gyár melletti épületben elhelyezett óvodában, egy csoportban 25 gyermeket fogadtak reggel 6 órától délután 3-ig.

 

  • 1954 szeptemberében diákotthon nyílt a Honvéd utcában, a vámőrség laktanyájának épületében. A bentlakók 1960-ban átköltözhettek a Hunyadi utcába, a felújított dohánygyári igazgatósági épületbe.

  • 1949. január 6-i Vízkereszttől kezdődött Farkasfán a rendszeres szentmise vasárnap és ünnepnapok alkalmából – olvasható Kozma Ferenc atya Historia Domusában.

 

  • 1949. május 22-én felszentelték a rábakethelyi templom új sekrestyéjét. Az építkezés anyagi fedezete a püspök és a hívek adományaiból gyűlt össze.

 

  • 1949. június 16-án ünnepelték az Oltár egylet megalapításának 100. évfordulóját. Szentgotthárdon a 40-es évek elején 40. egyesület tevékenykedett, melyek közül minden negyedik tartozott közvetlenül a római katolikus egyház kötelékébe.

 

  • 1949. június 29-től Sarkadi Sándor szentgotthárdi vaskereskedő meghívására – egy hetet töltött el városunkban a Kispest két válogatott játékosa, Bozsik József és Puskás Ferenc. A hét minden napján játszottak a helybeliekkel, esténként pedig a Korona vendéglőben hallgatták Puskás Öcsi beszámolóját a hazai labdarúgás élvonaláról.

 

  • 1949 szeptemberében megkezdődött a nyugati és déli határ mentén a műszaki zár kiépítése aknamezővel, szögesdrót-kerítésekkel, nyomsávval. Emellett az átlagosan 15 km szélességű határövezetbe csak engedéllyel lehetett belépni. Az itt lakók külön igazolványt kaptak. A határövezet ellenőrzése a sorozott állományú határőrség, az ún. „zöld ávósok” feladata volt. Az aknamezőt 1965-70-ben felszámolták, de a műszaki jelzőrendszer 1989-ig fennmaradt.

 

  • 1949. december 28-án történt a szentgotthárdi nyomda államosítása. A még folyamatban levő vállalások teljesítése, kiadványok elkészítése Tóth József szombathelyi nyomdász és a helyi Bánfi József munkája volt.

 

  • 1949-ben elkészült Vakarcs Kálmán a Szentgotthárdi járás néprajza című 240 oldalas munkája, ami kéziratban maradt fenn.

  • 1944. január 13-án Szentgotthárdon halt meg lidértejedi és vízkeleti dr. Kiss Elemér, a járás ny. főszolgabírája. 1874-ben a Bihar megyei Alsólugoson született. 1902. január 1-től a szentgotthárdi járás szolgabírája, majd 1905 februárjától 1934-es nyugdíjba vonulásáig főszolgabírája volt. Községi képviselőként aktívan részt vett a település életében. Elnöke volt a katolikus körnek, a rokkantegyletnek, az önkéntes tűzoltó egyletnek és tagja több más egyesületeknek. Megszervezte a helyi és az őriszentpéteri vöröskeresztes fiókegyletet, az I. világháború alatt tartalék kórházat az előbbi két helyen túl Gyanafalván (Jennersdorf) is. Munkássága elismeréséül 1930 januárjában elnyerte Szentgotthárd díszpolgára címet, ugyanakkor a járás összes (39) települése is díszpolgárává választotta. A 40-es években az olvasó egylet elnöke volt és tagja a Selyemgyár felügyelő bizottságának. Sírja a gasztonyi temetőben van.

 

  • 1944. május 10-11-én Szentgotthárdon is felállították a gettót. 119 szentgotthárdi és 30 környékbeli zsidót gyűjtöttek össze a kaszagyári barakk épületeiben.

 

  • 1944. június 19-én vittek el Szentgotthárdról mintegy 150 főnyi zsidót Szombathelyen keresztül Auschwitzba. Ketten, Leszner Antal és Dreissiger Zoltán cseh területen, éjszaka meg tudtak szökni, mert a leghátsó teherautón utaztak. Hosszú bujkálás és éhezés után kerültek csak vissza Szentgotthárdra.

 

  • 1944. június 30-án született Szombathelyen dr. Szabó László. Neve szorosan összefonódik Szentgotthárd várossá válásának folyamatával. 1973 és 1980 között mint gimnáziumi igazgató, 1980-84-ben mint tanácselnök szolgálta a település fejlődését. 1981-ben jelent meg a Kuntár Lajossal együtt szerkesztett Szentgotthárd tanulmánykötet. 1984-től Szombathelyen folytatta munkáját mint a Vas Megyei Tanács elnökhelyettese. 1989-től 2006-os megszűnéséig a Vas Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója volt. Az 1991-ben a megalakuló Vas Megyei Honismereti Egyesület elnökévé választotta. Kitüntetései: Pável Ágoston emlékplakett, Németh László-díj, Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje, Szentgotthárd Város Arany Érme emlékplakett.

 

  • 1944. július elején alakult újjá a Szentgotthárdi Járás Ipartestülete, mivel jelentős számú kisiparos működött a térségben. Elnökük Orbán Ferenc, alelnökeik Dremmel Antal és Halmay Dezső, jegyzőjük Dampf Frigyes, pénztárosuk Pável József lett.

 

  • 1944. október 29-én Szentgotthárdon bezárták az iskolákat, és a középületek, gyárak alkalmas helyiségeit is háborús célra vették igénybe. A gimnáziumba beköltöztették az iskolaszanatóriumot, mert a szanatórium épülete hadikórház lett.

 

  • 1944 novemberében a front elől menekülő regisztrált civilek száma Szentgotthárdon 465 fő volt, később követhetetlenné vált. Egyre többen kerestek menedéket a front elől. Településünkön helyezték el a bezárt iskolákban, középületekben, gyárakban a marosvásárhelyi hadikórházat és a budakeszi honvéd szanatóriumot 994 illetve 354 beteggel. A helyi közigazgatás felett a Nyilas Párt vette át a felügyeletet. Decemberben a Szálasi kormány kultuszminisztériuma (kb. 200 fő) az apátság épületébe költözött be. Egyre nőtt a katonai jelenlét is: a határvadász őrs, légvédelmi figyelőőrs, pályaudvari parancsnokság és a III. pótzászlóalj több száz katonája tartózkodott településünkön. Jelen volt a német hadsereg közel 100 katonája is.

 

  • 1944. november 19-én a Máriaújfalu állomásra beérkező vonatot érte légitámadás, melynek során 25 polgári személy halt meg.

 

  • 1944. december 11-én egy amerikai repülőgép támadta meg a Máriaújfalu felől Szentgotthárd felé haladó vasúti szerelvényt. A vonaton németországi katonai kiképzésre induló hunyadista önkéntes fiatalok voltak. Közülük összesen 53-an haltak meg közvetlenül a helyszínen, vagy pár napon belül a sérüléseikbe. A temető hősi parcellájába lettek eltemetve.

 

  • 1944. december 24-én (majd jan. 19-én és februárban) több teherautón érkeztek Szentgotthárdra Pannonhalmáról a Szépművészeti Múzeum kincsei, festmények, szobrok, arany és ezüst tárgyak. A Múzeum igazgatójának, dr. Csánky Dénesnek Rájniss Ferenc nyilas kultuszminiszterem adott utasítást a műkincsek nyugatra menekítésére. Szentgotthárdon a ciszterci apátság pincéjében helyezték el őket titokban. Itt készítettek róluk listát, amely a világháború után a visszaigénylésükhöz adott alapot. A műkincsek nagyobb részét – 80 ládányi anyagot – 1945. március 30-án, a szovjet hadsereg bevonulása előtt sietve vonaton nyugatra vitték, míg kb. 45 ládányi a pincében maradt. Szentgotthárdról az új kormányzat 1945. június elején szállította Budapestre az itt fellelt műkincseket. Az Ausztriában az amerikaiaik kezére került két vagonnyi anyag 1946 januárjában a „Műkincs-vonaton” és 1947 áprilisában az „Ezüst-vonaton” került vissza Magyarországra.

 

  • 1944. december 27-től kijárási tilalmat rendeltek el a polgári személyeknek éjjel 11 óra 30 perc és reggel 5 óra közt.

  • 1939. június 18-án újraszabályozták a vásári napokat, mely szerint a kirakodóvásár bevétele a nagyközséget, az állatvásáré az apátságot illeti. A legjelentősebb vásárok napját még I. Ferenc király 1826-ban kiadott rendelete írta elő.

 

  • 1939. december 18-én tartott gyűlésükön a református gyülekezet döntött az evangélikus egyháztól való elszakadásról, fiókegyházat létesítettek Szentgotthárdon.

 

  • 1939 augusztusában kegyeletes ünnepség keretében exhumálták a nyugat-magyarországi felkelésben hősi halált halt Gubicza Ákos holttestét a kápolna melletti régi temetőben. Az 1925-ben állított síremlékével együtt átszállították a Hunyadi utca végén megnyitott újba. A község által adományozott díszsírhelyen temették újra. A koporsót Borian Elréd plébános szentelte be, Randl Árpád légügyi felügyelő mondott gyászbeszédet.

 

  • 1939 augusztusában jelent meg Vakarcs Kálmánnak (1872–1952) a Szentgotthárd-muraszombati járás ismertetése című könyve. Az előszót dr. Kiss Elemér ny. főszolgabíró írta. A könyvben Vakarcs bemutatta röviden a járás természeti viszonyait, közigazgatási beosztását, néprajzi összetételét, az itt élt nevezetes személyeket és a helyi egyesületek működését.

  • 1934. augusztus 26-án Mikes János megyéspüspök áldotta meg a szentgotthárdi apátság létesítésének 750. évfordulója alkalmából készült Szent Bernát-szobrot. Bory Jenő alkotása, a 2,29 méter magas, fehér műmárvány szobor a kolostor földszintjén, egy jól látható barokk fülkében állt. Jelenleg a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban van elhelyezve.

 

  • 1934.szeptember 26-án történt Szentgotthárdon az Országzászló felavatása, melyen jelen volt és beszédet mondott Urmánczy Nándor az országzászló mozgalom vezéralakja.

 

  • 1934. november 15-én született Rábatótfaluban Pavlics Irén (†2022), szlovén anyanyelvű pedagógus, újságíró, író. A nemzeti kisebbség kultúrájának megőrzéséért folytatott munkáját számos kitüntetéssel ismerték el.

 

  • 1934-ben létesült a „Subalpin nyaralási iroda” a Deák Ferenc utcában, amely gondoskodott Szentgotthárdon a nyaralók ellátásáról és szórakozásáról. Napi panzió szállással és négyszeri étkezéssel 4 pengő 20 fillér volt. Diétás élelmezést is lehetett kérni. Ingyenes volt a strandolás, a teniszezés és az orvosi ellátás. A szomszédos osztrák kirándulóhelyekre nem kellett útlevelet váltani. Nyaranként Keszthelyig autóbusz járat is üzemelt.

További cikkeink …

  1. 1929-es év eseményei
  2. 1924-es év eseményei
  3. 1919-es év eseményei
  4. 1914-es év eseményei
3. oldal / 10

Századok szerinti szűrés

Népszerű írásaink