1925-ös év eseményei

• 1925. február 16-án halt meg özvegy Lipováczi Desits Gyuláné, aki Svájcban született engweileni Egloff Matildként. Az önzetlen, nemes szívű asszony évtizedeken keresztül támogatta a település szegényeit. Férjével együtt példát mutattak, mindig segítettek a nélkülözőkön. Még lakást is építtettek a rászorulóknak, mely házat ma is Desits-házként ismerjük. Férje halála után is folytatta ezt a missziót. Először evangélikus gyülekezetet alapított a 150 fő hívő részére, majd az ő 10.000 Ft-os adománya volt a legjelentősebb tétel a kis közösség templomának felépítésekor. Az első világháború nélkülözései idején, már koránt sem fiatalon, a vöröskeresztes kórházat rendezte be hölgytársaival, ahol naponta váltva egymást ápolást végeztek. 1930 végén készült el a két olajfestmény Desitsnéről és Czipott Géza atyáról, ma is példát mutatva az általuk alapított közösségnek.

1926-os év eseményei

• 1926. április 19-én szentelték fel a Kerékpáros Egylet zászlaját.

• 1926. május 5-én volt az előző évben alakult iparos tanoncok Vajda Ödön nevét viselő cserkészcsapatának első fogadalomtétele ünnepi szentmise keretében a Nagyboldogasszony templomban.

• 1926. május 14-én született Csörötneken Gömbös László szobrász. A szentgotthárdi gimnáziumban tanult, majd a Képzőművészeti Főiskolára járt. Realisztikus szobrait számos helyen megcsodálhatjuk. III. Béla egészalakos szobra és Arany János mellszobra városunkat díszíti, nevéhez fűződik a helybeli hősi emlékmű kibővítése, de látható munkája a közeli Körmenden, Csörötneken, Őriszentpéteren is. Volt kiállítása szülőfalujában és városunkban. 2010. február 19-én hunyt el Dunakeszin.

• 1926. július 1-jén lépte át először a szentgotthárdi gimnázium küszöbét Kuntár Lajos, ugyanis ekkor íratta be édesanyja László Emil tanító ajánlására. Nevelője beszélte rá az özvegyet, hogy jó eszű fiát adja gimnáziumba, s maga is elkísérte őket ezen a fontos napon.

• 1926. augusztus 24-én halt meg Szentgotthárdon Szenczy Győző Ödön. 1846. május 12-én született Bodrogkeresztúron. Baján tanított, majd igazgató lett, ő írta meg a gimnázium történetét a ciszterek millenniumra kiadott emlékkönyvében. 1904-ben priorként (perjelként) helyezték Szentgotthárdra, ő lett a helyi gimnázium püspöki biztosa. A Temetőkápolna falán található a sírköve.

• 1926. december 31-étől a Temetőkápolna melletti, Hunyadi utcai ó-temető helyhiány miatt véglegesen bezárt. Jegyzőkönyvben rögzítették, hogy 30 évig nem építhető a helyére semmi. Amikor letelt a 30 év, csak azon családok sírjai kerültek át az új temetőbe, akiknek még volt hozzátartozójuk, és az átszállítást meg tudták fizetni. Sajnos számos sír és kripta ekkor semmisült meg. Így Roszner báró családjáé, Desitséké, az 1848-as tiszti és katonai sírok, illetve a város jelentősebb polgáraié.

1928-as év eseményei

• 1928. január 3-án az osztrák vámőrök a szentgotthárdi vasútállomáson Olaszországból érkezett gépfegyver-alkatrész szállítmányt fedeztek fel. A fegyverszállítási botrány a nemzetközi sajtó figyelmét is felkeltette, az eseményeket a Népszövetség is tárgyalta. Hivatalosan sem a feladó, sem a címzett neve nem derült ki, a „bűnjeleket” megsemmisítették.

• 1928. február 3-án született Pavlics Ferenc, a holdautó konstruktőre. Élete több ponton is kapcsolódik városunkhoz. 1943-tól egy éven át apai nagyszüleinél élt Rábatótfaluban, onnan járt be a szentgotthárdi gimnáziumba. A Műegyetem után a Gépipari Tervező Intézetben dolgozott, és tanított a BME-n. 1956 novemberében nyugatra szökött. A General Motors detroiti kísérleti laboratóriumából vezetett az útja 1961-ben az Apolló űrprogram tudósai közé. Ő állt a GM mérnöki csapatának élén, akik a Lunar Rovert, a világ első űrjárművét megalkották. Saját szabadalma volt a kerék megoldása, amiért külön NASA-díjat kapott. 1978-ban a GM Európába küldte kapcsolatot kiépíteni a vasfüggönyön túli országokkal. Munkája eredményeként a győri Rába gyár beszállítójává vált az amerikai cégnek, majd 1990-ben a cégóriás városunkat választotta az első keleti-európai gyárának helyszínéül. A rendszerváltás után Pavlics Ferenc neve és munkássága kezdett ismertté válni szülőhazájában is. A Műszaki Egyetemen 2006-ban gyémánt diplomát és egyidejűleg Botka Imre-díjat vett át. 2008-ben életműve elismeréseként a Magyar Köztársaság Érdemérem középkeresztjét, 2010 márciusában a Magyar Örökség Díjat kapta meg.

• 1928. március 11-én avatták fel az evangélikus templom előcsarnokának falán az I. világháborúban hősi halált haltak emléktábláját. A megemlékezés ünnepi beszédét Vakarcs Kálmán gimnáziumi tanár, ev. presbiter tartotta. A márványból készült emléktáblán 34 név szerepel.

• 1928 áprilisában Frühwald doktor előterjesztése nyomán a helyi képviselők indítványozták az Iskolaszanatórium létrejöttét. A cél érdekében egy öttagú bizottságot alakítottak, melynek vezetője dr. Vargha Gábor ügyvéd, tagjai pedig: dr. Frühwald István tb. orvos, Ipoly Henrik gimnáziumi tanár, Friedrich Ödön gyógyszerész és Dremmel Antal városbíró voltak. Az 1928/57. számú miniszteri fölterjesztésben leírt legjobb helyszín a zsidai erdő lett volna, de elegendő forrás híján ez nem valósulhatott meg, így helyéül végül a megüresedett óragyár épületét jelölték ki.

• 1928 júniusában készült el és szentelték fel a szentgotthárdi 359. számú Vajda Ödön cserkészcsapatzászlaját, melyet Sigray Margit ivánci grófnő adományozott számukra, s a szentgotthárdi hölgyek hímeztek ki.

• 1928. szeptember 9-én 10 ezer ember vonult zászlóik alatt és tüntetett Szombathely főterén az ipari és mezőgazdasági kiállítás utolsó napján Trianon ellen. Első szónokként dr. Lázár Andor, a nemzeti szövetkezetek elnöke kapott szót. Szentgotthárd képviseletében dr. Vargha Gábor ország gyűlési képviselő tartott hatásos beszédet.

• 1928 októberében adták át Farkasfán a Vargha Gábor nevét felvevő elemi iskolát. A falunak nem volt temploma, ezért az iskola építésekor a nagyterembe terveztek egy nyitható szárnyas ajtót, ami mögött az oltárt helyezték el.

• 1928-ban készült az első pontos térkép Szentgotthárdról. A képviselő-testület a csatornázás tervezése miatt írt ki pályázatot elkészítésére, a nyertes dr. Guóth Béla budapesti mérnök lett.

1929-es év eseményei

• 1929. február 11-én Szentgotthárdon hunyt el gr. dennewitzi Bülow Vilmos (sz. 1857-ben), Desits Zsófiának, Desits Gyula szentgotthárdi közjegyző lányának az özvegye. A königsbergi (porosz) állampolgárságú arisztokrata őse a napóleoni háborúk idején szerezte a grófi rangot. Tagja volt a müncheni festőakadémiának, valószínűleg ott találkozott későbbi feleségével. 1901-ben Szentgotthárdon házasodtak össze. 1905-től Bülow gróf nevét több gotthárdi cég felügyelő bizottsági tagjai között olvashatjuk (Sztg.-i Takarékpénztár, Kaszagyár Rt.). Sógoránál, dr. Vargha Gábornál lakott a Kossuth Lajos utcában. A nekrológok földbirtokosként, az evangélikus egyház támogatójaként említik, aki jelentős kép- és bélyeggyűjteménnyel rendelkezett. Felesége, Desits Zsófia 1927-ben halt meg, gyermekük nem született.

• 1929. május 27-én született Budapesten Polesznyák László, a szentgotthárdi cserkészcsapat újraszervezője, több mint húsz éven át vezetője. Tagja volt Szépítő Egyesületnek, adományokat gyűjtött nemes célok érdekében. Kitüntették 56-os helytállásáért és a cserkészmozgalom újjászervezéséért. 2013. január 23-án halt meg.

• 1929. július 17-én avatták fel Benczúr Gyula festményéről készült, Széll Kálmánt ábrázoló portrét Vas vármegye törvényhatósági ülésén. Az olajfestményt Knebel Riza művésznő festette.

• 1929-ben a Desits Gyula (ma József Attila) utcában a templomuk mellett megnyílt az evangélikus (lutheránus) felekezeti iskola. Első tanítójuk Szalkay I. Károly volt. Az 1948-as államosításáig működött egyházi iskolaként.

• 1929. december 30-án dr. Vargha Gábor javaslatára „a város érdekében végzett 25 éves hasznos főszolgabírói tevékenységért” díszpolgári címet szavaztak meg dr. Kiss Elemér részére, amit 1930. január 30-án, a közszolgálati emlékünnepen vehetett át.

1930-as év eseményei

• 1930-ban jelent meg Szombathelyen a Vasmegyei fejek című 398 oldalas kiadvány. Szerkesztője Halász Imre volt. Szentgotthárdról 16 fő helyi közéleti személyiség fényképe és életrajza szerepelt, többek közt: Vargha Gáboré, Piszter Imréé, Kiss Eleméré, Mathiász Arturé, Székely Ernőé és Frühwald Istváné.

1931-es év eseményei

• 1931. január 25-én halt meg Sokoray Elek szentgotthárdi főjegyző, 1909-1927 közt a Vas megyei körjegyzők egyesületének elnöke. 1872-ben született Takácsiban, Veszprém megyében. 1902-től a celldömölki körjegyzőséget vezette, innét hívta és választotta meg egyhangúlag Szentgotthárd nagyközség. Evangélikus egyházfelügyelőként segítette közösségét. 1928 márciusában helyezték el az evangélikus templom előcsarnokában az I. világháborús halottak emléktábláját, rajta a 34 hős nevével, melyet ő kezdeményezett.

• 1931. január 17-én halt meg Unger Román Mihály ciszterci rendi aranymisés áldozópap, nyug. gimnáziumi tanár és lelkész. 1845. január 6-án született Hegyeshalomban, 1867. szepember 17-én lépett a ciszterci rendbe, 1872. augusztus 2-án pappá szentelték. 14 évig tanított, 24 évet töltött lelkészi pályán, 13 évig dolgozott a rendi hivatalokban és 7 évig volt nyugalomban. Temetőnk díszes ciszterci sírjában nyugszik hetedmagával.

• 1931. április 15-én Szentgotthárdon született Szabó Miklós neves karnagy, az egyetlen, aki városunkból indulva Kossuth-díjat kapott. Nagyapja Pum Károly, édesapja Szabó Ferenc zenetanár volt. A helyi gimnáziumból került a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. 1952-től 10 éven át az MTA népzenekutató csoport megbízásából népdalokat gyűjtött. Számos országban megfordult mint karnagy, és három kontinens számos egyetemén tanított, szülővárosával sem szakadt meg a kapcsolata. Vezényelte kórusát templomunkban, melyet adományokkal támogatott, érettségi találkozói alkalmából a városrészeket is felkereste, ha tehette, jött halottak napjakor is. Gazdag életpályája Budapesten ért véget 2020. június 11-én.

• 1931. április 26-án engedélyezte a képviselő-testület Karácsony Zoltán cukrászmester kérését, hogy a Kossuth Lajos utca 4. szám alatti üzlethelyisége előtt a nyári időszakban kerthelyiséget alakíthasson ki vendégei számára.

• 1931. szeptember 14-án halt meg Szombathelyen, a közkórházban 81 éves korában Kassuba Domokos ciszterci apát, gimnáziumi tanár és igazgató. 1851. augusztus 3-án született Gyöngyösön. 1868. szeptember 12-én lépett be a ciszterci rendbe, ahol volt gimnáziumi tanár, igazgató, történetíró. 1874-től Pécsett, 1879-től Egerben tanított, ahol 1892-től főigazgató és perjel volt. A millenniumra megjelent jubileumi ciszterci Emlékkönyv egyik szerzője. Vajda Ödön főapát jóváhagyásával megírta az egri gimnázium történetét. 1917-től haláláig alperjel volt Szentgotthárdon. Nyughelye temetőnkben a ciszter síremlék.

• 1931. szeptember 6-án beszámolt a Rábavidék arról, hogy „Magyarországon van Európa legszebb iskolaszanatóriuma.” Külföldi orvostanárok látogattak el Szentgotthárdra, és osztották meg véleményüket az olvasókkal.

• 1931. december 27-én Szombathelyen született Brenner János. A családjából mindhárom fiú testvér a papi hivatást választotta. 1955. június 19-én szentelték föl. Rábakethelyen lett káplán. (A rábakethelyi plébániához 4 fília tartozott: Magyarlak, Máriaújfalu, Zsida és Farkasfa.) 1957. december 15-én éjjel beteghez hívták, útközben gyilkolták meg. Pár nap múlva lett volna 26 éves. 1999-ben kezdődött hivatalosan a vértanú boldoggá avatási eljárása, amit Ferenc pápa 17 évvel később elfogadott, a 2018. május 1-jén szülővárosában, Szombathelyen történt meg. A boldoggá avatás erkölcsi elégtételt jelent, így neve örökké fennmarad. Halálának napján tizedik éve esti gyertyás körmenetet tartanak utolsó útján.

• 1931. szeptember 24-én fából készülő lőtércsarnok építését határozták el az Akasztódombon, melyhez az apátság vállalta a fa adását. Ugyanekkor járda építéséről is döntöttek a Széll Kálmán tér, a Hunyadi és a Kossuth Lajos utcákban.

1933-as év eseményei

• 1933-ban jelent meg Schwartz Elemér: Szentgotthárd és vidéke a ciszterciták letelepedése előtt című írása.

• 1933-ban dr. Vargha Gáborújjászervezte és elnökként koordinálta a helyi vöröskereszt szervezetet.

• 1933 márciusában jelent meg a Vasi Szemle legelső száma, melynek címlapján a Folia Sabariensia cím szerepelt. Dr. Pável Ágoston is az alapítók között szerepelt. Őt nevezték ki az első főszerkesztőnek, mely tevékenységet 1944-ig látta el.

• 1933. augusztus 2. és 15. között tartották Gödöllőn a IV. Világ Jamboree versenyt. A szentgotthárdi cserkészek29 fős csapata parancsnokuk, Ravasz Endre vezetésével sikeresen vett részt a rendezvényen. Gödöllői táborhelyük előtt kaszagyári kaszákból készítettek hatalmas bejárati kaput, mellyel elnyerték a világtalálkozó (világ összes cserkészének „olimpiája”) nagy zászlószalagját. Jelen volt 54 ország 25 792 cserkésze, valamint lord Baden-Powel, a cserkészet létrehozója Angliából. Gimnáziumunk tanulói közül ott volt Kuntár Lajos.

• 1933. szeptember 2-3-án dr. Frühwald István járási orvos szervezésében Szentgotthárdon zajlott a magyar polgári védelem első nagyszabású éjjeli gyakorlata. Az eseményen képviseltette magát Vas megye elöljárósága, részt vett 1600 tűzoltó, köztük 600 külföldi Ausztriából és Pozsonyból, leventék, a csendőrség, egészségügyi dolgozók. A szimulált légitámadást 4 Szombathelyről felszállt sportrepülőgép hajtotta végre, a „gáztámadás sérültjeit” gázmaszkos mentőosztagok látták el, a Kaszagyárban fellobbant „tüzet” a Rábából kiemelt vízzel „oltották”.

• 1933. szeptember 10-én adta hírül a Kis Újság, hogy a szentgotthárdi Selyemgyár elbocsátotta tisztviselőit, tervezik a termelés beszüntetését. Szeptember 20-án a községi testületi ülésen a munkások a Selyemgyár bezárásának megakadályozása végett dr. Vargha Gábor országgyűlési képviselő támogatását kérték. A gyárban csak 1935-ben indult újra a termelés.

• 1933 októberében kezdeményezte Illyés Károly szentgotthárdi apátsági főerdőmérnök egy fűrészüzem létesítését. Az üzem 1933-34-ben az alsórönöki vasútállomás mellett épült fel, új munkalehetőségeket teremtett.

• 1933. november 26-án ünnepelte alapításának 750. évfordulóját a szentgotthárdi cisztercita apátság. A rendezvényen megjelent Szekfű Gyula neves történész, akadémikus és dr. Schwartz Elemér szentgotthárdi kötődésű nyelvészprofesszor. A megnyitó beszédet Piszter Imre perjel tartotta, majd Gerevich Tibor egyetemi tanár tartott előadást A ciszterciták a művészetben címmel.

1934-es év eseményei

• 1934. augusztus 26-án Mikes János megyéspüspök áldotta meg a szentgotthárdi apátság létesítésének 750. évfordulója alkalmából készült Szent Bernát-szobrot. Bory Jenő alkotása, a 2,29 méter magas, fehér műmárvány szobor a kolostor földszintjén, egy jól látható barokk fülkében állt. Jelenleg a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban van elhelyezve.

• 1934.szeptember 26-án történt Szentgotthárdon az Országzászló felavatása, melyen jelen volt és beszédet mondott Urmánczy Nándor az országzászló mozgalom vezéralakja.

• 1934. november 15-én született Rábatótfaluban Pavlics Irén (†2022), szlovén anyanyelvű pedagógus, újságíró, író. A nemzeti kisebbség kultúrájának megőrzéséért folytatott munkáját számos kitüntetéssel ismerték el.

• 1934-ben létesült a „Subalpin nyaralási iroda” a Deák Ferenc utcában, amely gondoskodott Szentgotthárdon a nyaralók ellátásáról és szórakozásáról. Napi panzió szállással és négyszeri étkezéssel 4 pengő 20 fillér volt. Diétás élelmezést is lehetett kérni. Ingyenes volt a strandolás, a teniszezés és az orvosi ellátás. A szomszédos osztrák kirándulóhelyekre nem kellett útlevelet váltani. Nyaranként Keszthelyig autóbusz járat is üzemelt.

1935-ös év eseményei

• 1935. január 1-jén Kisfalud és Talapatka egyesüléséből Máriaújfalu néven új község keletkezett. (Az öregek elbeszéléséből tudjuk, hogy a két falu vitatkozott az új település nevéről: mindkettő a saját nevét akarta tovább vinni.) Négy évvel később önálló elemi iskola nyílt a településen.

1936-os év eseményei

• 1936. január 5-én Ruzsonyi Béla gimnáziumi tanárt megtiszteltetés érte: igazgatói címmel tüntették ki. A gimnáziumban és a településen nagy örömet keltett a kitüntetés. A magyar-latin szakos kiváló pedagógus nem volt igazgató, de a cím egyike volt a legmagasabbaknak, amit tanár kaphatott. Sajnos nem sokáig viselhette, mert 1938. április 20-án elhunyt.
• 1936. január 26-án halt meg 62 éves korában Szombathelyen az első világháborúban szerzett betegségében csíkmádéfalvi Zöld Ferenc nyugalmazott gimnáziumi tanár. Gyászolta özvegy édesanyja, felesége és öt gyermeke. Egyetlen fia, Ádám 1956 áldozata lett, 1959. május 15-án halt meg a rabkórházban.
• 1936 virágvasárnapján indult Pável Ágoston nagyheti őrségi néprajzi gyűjtőkörútjára. Ennek során érintette Rábakethely, Máriaújfalu, Farkasfa, Kondorfa, Szalafő és Őriszentpéter községeket. Az itt látottakból állította össze az Őrségi képek című kötetét, amely az egyik legfontosabb tudományos munkája lett. Tanulmányútja előtt tisztelegve 2011 virágvasárnapja óta Pável-emléksétát szervez a Vasi Múzeumbarát Egylet valamelyik Szentgotthárd környéki faluba. A program megkezdése előtt a résztvevők mindig meglátogatják a Pável Ágoston Múzeumot is, ahol kiselőadást hallhatnak névadónk munkásságáról.
• 1936. április 8-án hősi emlékmű felállítását határozták el Szentgotthárdon. A településnek nem volt világháborús hősi emlékműve. Öt felkért művész közül Horváth Géza (1879-1948) marosvásárhelyi születésű magyar szobrász nyerte a pályázatot, december 21-én kötötték meg vele a szerződést az emlékmű elkészítésére. Közben dr. Vargha Gábor Schuch Antal képviselőtársával házról házra járva, élő szóban kérte a lakosság támogatását. Nem csalatkoztak a helyiek hazafias érzésében, az adakozás várakozáson felül sikerült. Az 1937-ben felavatott impozáns emlékműa gimnáziummal szemben ma is áll.
• 1936. június 17-én 82 éves korában halt meg Budapesten dr. Piszter Imre nagy tudású kiváló főpap, a hittudományok doktora. 1855. április 13-án Szekszárdon született, a teológiát Innsbruckban végezte. Előbb Zircen tanított, majd a budapesti Bernardinum igazgatója lett. A Pallas Nagy Lexikon egyházi cikkei tekintélyes részének a szerzője volt. Vajda Ödön zirci főapát a rend millenniumra készülő emlékkönyvében a magyarországi ciszterci rendtagok kiképzése című fejezet megírásával bízta meg. Szent Bernát életét is kutatta, róla két könyve jelent meg, emelve ezzel irodalmi munkásságát. 1915-ben lett perjel Szentgotthárdon. 1934-ben megbízta Bory Jenő neves művészt egy Szent Bernát szobor elkészítésével az apátság számára. Részt vett Vas megye egyházi és világi életében mint a szombathelyi püspöki szentszék tanácsosa és a megye törvényhatóságának örökös tagja.
• 1936 júliusában lett dr. Bártai Emil szülővárosában az OTI orvosa. Egyúttal a Vajda Ödön cserkészcsapat öreg rajának vezetőjévé választották. 1906-ban született Szentgotthárdon. A gimnázium után előbb Bécsben, majd idehaza végezte orvosi tanulmányait. A következő évtől a ciszterciek háziorvosává választották. 1939-ban a cserkészeivel egy tanulmányúton végigjárta az összes felvidéki visszacsatolt várost.
• 1936. augusztus elején nagy tűz pusztított Szentgotthárdon.
• 1936. november 6-án halt meg 61 évesen Szentgotthárdon szentpéteri Horváth Pál főszolgabíró, a Vasvármegyei Törvényhatósági Bizottság tagja. 1876-ban született Muraszombaton. Az érettségit Veszprémben, a jogi diplomát Budapesten szerezte meg. Két évtizedig szülővárosában vállalt hivatalt, ahonnét 1919-ben mint magyar érzelműt kiutasították. Ettől fogva Szentgotthárdon élt és dolgozott. Emberi nagyságát mutatja, hogy még hosszú évekig tömegesen jöttek szeretett korábbi járásának lakói a segítségét, tanácsát kérni. A hivatása mellett hamarosan a helyi kaszinó alelnöke lett, aktív tagja volt az önkéntes tűzoltó egyletnek, valamint a katolikus körnek, s lelkes támogatója a kulturális megmozdulásoknak. Sírja a temetőnkben a díszsorban található.

1938-as év eseményei

• 1938. január 24-én Székesfehérvárott hunyt el P. Molnár József Arkangyal. 1887. november 1-jén Vasszentmihályon született, tehetsége a szentgotthárdi algimnáziumba juttatta. Érettségit Nagyszombaton szerzett, majd Pozsonyban és Rómában hallgatott teológiát. 1908-ban lett a ferences rend tagja. Felvidéki iskolákban tanított filozófiát, míg Trianon után kiutasították Csehszlovákiából. Budapestre került, ahol a rend kormánytanácsosa volt, majd tanított Nagykanizsán és Szombathelyen. 1936 júliusában szülőfaluja templomában tartották ezüstmiséjét, mely ünnep egybeesett szülei aranylakodalmával és édesapja fél évszázados sekrestyés szolgálatával.

• 1938. április 20-án hunyt el Ruzsonyi Béla magyar-latin szakos tanár. 1888. március 21-én a Nógrád megyei Magyarnádoron született. 1912-ben került a gimnáziumunkba. Munkatársa lett a Szent-Gotthárd újságnak, ahol verseit és tanulmányait is megjelentették. Harcolt az világháborúban, ahonnét 1918 késő őszén kitüntetéssel tért haza. Vezette az ifjúsági önképző kört, 1933-ben igazgatóhelyettessé nevezték ki. 1936. január 5-én igazgatói címmel tüntették ki. Sírja a temetőnkben van.

• 1938. május 15-én Szentgotthárd település hármas ünnepet ült: A budapesti Eucharisztikus Világkongresszusra készülve megemlékeztek Szent István király és Szent Gotthárd püspök halálának 900. évfordulójáról is. Az ünnepi szentmise keretében Grősz József megyéspüspök felszentelte a Nagyboldogasszony templomban az I. világháború idején elvitt harangok helyett beszerzett újakat, egy 965 és egy 60 kg-osat. Az utóbbit közadakozásból vásárolták. A szentmise után a főtéren tartottak díszünnepséget, melyen dr. Vargha Gábor mondott ünnepi beszédet. Az alkalomra jelent meg a szentgotthárdi Katolikus Egyházközség kiadásában az Emlékfüzet Szent Gotthárd halálának kilencszázéves évfordulóján 1038-1938 című munka Borian Elréd plébános tollából, illetve a ciszterci rend kiadta a Vasi Szemle könyvei sorozatban Piszter Imre perjel művét: Szent Gotthárd püspök és a szentgotthárdi cisztercita apátság rövid története címmel.

• 1938. június 19-én este 9 óra 21 perckor érkezett Győrből Szombathelyre az állomásra gondosan megtervezett országjáró útja során a Szent Jobbot szállító vonat, ahol Grősz József püspök fogadta. A szentgotthárdi ciszterci szerzetesek szervezésében oda eljutó szentgotthárdiak és környékbeliek is saját szemükkel láthatták nemzetünk jelképeit.

• 1938 júniusában a Vasi Szemle 1938/3. számában jelent meg a Rátóton élő Bernrieder Katinkának, Széll Kálmán unokájának a Rába-vidék madár faunájáról végzett kutatása, ahol a környékünkön élő madárfajokat ismertette.

• 1938. október 12-én hunyt el Szentgotthárdon Pum Károly tanító. 1858-ban született Felsőőrön, a tanítóképzőt Felsőlövőn végezte. 1878-tól tanítója, 1894-től igazgatója lett a szentgotthárdi elemi iskolának. A zirci ciszterci elöljárókkal együtt nagy szerepe volt a település magyarrá válásában. Egyházi és dalos-egyleti karmesterként, a tanonciskola igazgatójaként, a Szentgotthárdi Magyar Asztaltársaság elnökeként, lelkes állatvédőként meghatározó alakja volt Szentgotthárd közéletének. 1921-ben vonult nyugállományba. Sírja a régi temetőnk díszsorában található.

• 1938. október 15-én szavazta meg a képviselő-testület, hogy a nagyközségen átvonuló addig kátrány és makadám borítású törvényhatósági utakat a következő évben kockakővel újítják fel, mert az addigi felület nem vált be.

• 1938 októberétől Vámos Sándor gimnáziumi tanár már gyűjtötte a meteorológiai és a vízrajzi megfigyeléseket.

• 1938-tól kapcsolódott be a helyi labdarúgó egyesület a megyei bajnokságba. Ezt megelőzően csak „barátságos” mérkőzések voltak a környező magyar és osztrák településekkel. Ebből az alkalomból felavatták az új sportpályát a kethelyi patak mellett, ahol azóta is van.

• 1938-ban vált külön szervezetileg Szentgotthárdon az evangélikus és a református közösség.

1939-es év eseményei

• 1939. június 18-án újraszabályozták a vásári napokat, mely szerint a kirakodóvásár bevétele a nagyközséget, az állatvásáré az apátságot illeti. A legjelentősebb vásárok napját még I. Ferenc király 1826-ban kiadott rendelete írta elő.

• 1939. december 18-én tartott gyűlésükön a református gyülekezet döntött az evangélikus egyháztól való elszakadásról, fiókegyházat létesítettek Szentgotthárdon.

• 1939 augusztusában kegyeletes ünnepség keretében exhumálták a nyugat-magyarországi felkelésben hősi halált halt Gubicza Ákos holttestét a kápolna melletti régi temetőben. Az 1925-ben állított síremlékével együtt átszállították a Hunyadi utca végén megnyitott újba. A község által adományozott díszsírhelyen temették újra. A koporsót Borian Elréd plébános szentelte be, Randl Árpád légügyi felügyelő mondott gyászbeszédet.

• 1939 augusztusában jelent meg Vakarcs Kálmánnak (1872–1952) a Szentgotthárd-muraszombati járás ismertetése című könyve. Az előszót dr. Kiss Elemér ny. főszolgabíró írta. A könyvben Vakarcs bemutatta röviden a járás természeti viszonyait, közigazgatási beosztását, néprajzi összetételét, az itt élt nevezetes személyeket és a helyi egyesületek működését.

1940-es év eseményei

• 1940. január 25-én a tűzoltók kérték dr. Vargha Gábor képviselőt, hogy Szombathelyen a hadtest-parancsnokságon eljárni szíveskedjen a sziréna beszerzése miatt, egyúttal új tömlőkre is szükségük van.

1941-es év eseményei

• 1941-1951 közt volt Haszák Aladár a ciszterci erdők gondnoka. Illyés Károly főerdőmérnök utódaként az államosításig volt a ciszterek alkalmazottja. Az államosítás után is bizalmat kapott a korábbi feladatai folytatására, és megbízták a rönöki faüzem vezetésével. Mindezek mellett volt gondja a magánkézben levő erdőkre is. Fiatalon, 1959. november 25-én hunyt el Szentgotthárdon. Magas sírköve a régi temetőben, a bejárathoz közel, annak bal oldalán áll. 1904. szeptember 30-án Pécsett született.

• 1941. január elsején a hajnali misére érkezők örömmel és elsőként láthatták Mákos Ferenc helyi asztalosmester keze munkáját a Nagyboldogasszony templomban: az új Mária-oltárt.

• 1941. február 19-én Szentgotthárdon született Csuk Ferenc, városunk díszpolgára, a Honismereti Klubunk alapító tagja, a legnagyobb tudású helytörténészünk, számos saját könyv, novella és verseskötet szerzője. Meghatározó tagja volt a Szentgotthárdi Irodalmi Klubnak. 1998–2003 közt évente jelent meg Kötődés címmel önálló antológiájuk, melynek egyik szerkesztője, címadó versének szerzője volt. Honlapján lassan megszámlálhatatlanul sok helytörténeti adat, információ található. Nagyon sokat tanulunk tőle, kérdéseinkkel őt keressük. Emellett mint festőművészt is tiszteljük, csodáljuk. Olajképei már valamennyi kontinensre elkerültek, de megtalálhatók számos család otthonában és a szölnöki templomban. Művészettörténeti ismeretei kiapadhatatlanok.

• 1941. július 20-án a Katolikus Nőszövetség egy a zsidai erdőbe tett kirándulással búcsúzott a távozó dr. Borián Elréd atyától, aki nagy gondossággal és szeretettel irányította hosszú éveken át a helyi Karitász munkáját.

• 1941. szeptember 13-án, mint minden Mária nap környékén, a háború alatt is zarándoklatot szerveztek Vasvárra. A hívők Körmendig vonattal, onnét gyalog tették meg az utat. A több mint 100 résztvevő a szokások szerint csak másnap ért haza.

1943-as év eseményei

• 1943. május 1-jén jelent meg a Vasvármegye folyóiratban Vakarcs Kálmán cikke a „százéves szentgotthárdi kaszinó” címmel. Megalakulásakor, 1843-ban az Olvasó Egyletnevet viselte Szentgotthárd legrégebbi egyesülete, melynek elnöki tisztét mindig a település legtekintélyesebb vezetői töltötték be. Az egylet tagjai összejöveteleiket a ma is álló Széll Kálmán tér 14 szám alatti épületben tartották, jelentős szerepük volt a magyarosításban.

• 1943. május 18-án kapott iparengedélyt a Nyugat-magyarországi Faáru Kft. Törzstőkéje egyik felét a kaszagyár, a másikat egyéni befektetők biztosították. Gyermekbútorokat és játékokat, fa háztartási cikkeket, mezőgazdasági eszközöket készítettek, öt évvel később beszüntették az önálló működést.

• 1943. június 4-én hunyt el Szentgotthárdon Saád Henrik Jakab ciszterci tanár és áldozópap. Egerben született 1861. augusztus 12-én. 1909 és 1915 között jószágkormányzó volt a szentgotthárdi apátságban, később Baján, Egerben és Zircen tanított. 1931-ben visszatért városunkba, haláláig alperjel volt. Az 1938-as jubileumi évben a Nagyboldogasszony templomba készült két harangunkon az ő verssorai olvashatók. Temetőnk ciszterci sírboltjában nyugszik hat rendtársával együtt.

• 1943 júniusában, Széll Kálmán egykori miniszterelnök születésének 100. évfordulójára jelent meg S. (Sárkányné) Halász Terézia könyve, melynek elkészítéséhez a néhai politikus Rátóton élő lánya, Bernrieder Jánosné Széll Ilona a szerző rendelkezésére bocsátotta a család birtokában lévő levelezéseket és egyéb iratokat.

• 1943 szeptemberében kezdődött az 50. tanév a szentgotthárdi gimnáziumban. A háború miatt nem szervezetek ünnepséget, az évfordulón megjelentetett évkönyvben megemlékeztek a frontokon szolgáló tanáraikról és a harctéren elesett diákokról. Beszámoltak a tanítást akadályozó szénhiányról, a gyakori légiriadókról.

1944-es év eseményei

• 1944. január 13-án Szentgotthárdon halt meg lidértejedi és vízkeleti dr. Kiss Elemér, a járás ny. főszolgabírája. 1874-ben a Bihar megyei Alsólugoson született. 1902. január 1-től a szentgotthárdi járás szolgabírája, majd 1905 februárjától 1934-es nyugdíjba vonulásáig főszolgabírája volt. Községi képviselőként aktívan részt vett a település életében. Elnöke volt a katolikus körnek, a rokkantegyletnek, az önkéntes tűzoltó egyletnek és tagja több más egyesületeknek. Megszervezte a helyi és az őriszentpéteri vöröskeresztes fiókegyletet, az I. világháború alatt tartalék kórházat az előbbi két helyen túl Gyanafalván (Jennersdorf) is. Munkássága elismeréséül 1930 januárjában elnyerte Szentgotthárd díszpolgára címet, ugyanakkor a járás összes (39) települése is díszpolgárává választotta. A 40-es években az olvasó egylet elnöke volt és tagja a Selyemgyár felügyelő bizottságának. Sírja a gasztonyi temetőben van.

• 1944. május 10-11-én Szentgotthárdon is felállították a gettót. 119 szentgotthárdi és 30 környékbeli zsidót gyűjtöttek össze a kaszagyári barakk épületeiben.

• 1944. június 19-én vittek el Szentgotthárdról mintegy 150 főnyi zsidót Szombathelyen keresztül Auschwitzba. Ketten, Leszner Antal és Dreissiger Zoltán cseh területen, éjszaka meg tudtak szökni, mert a leghátsó teherautón utaztak. Hosszú bujkálás és éhezés után kerültek csak vissza Szentgotthárdra.

• 1944. június 30-án született Szombathelyen dr. Szabó László. Neve szorosan összefonódik Szentgotthárd várossá válásának folyamatával. 1973 és 1980 között mint gimnáziumi igazgató, 1980-84-ben mint tanácselnök szolgálta a település fejlődését. 1981-ben jelent meg a Kuntár Lajossal együtt szerkesztett Szentgotthárd tanulmánykötet. 1984-től Szombathelyen folytatta munkáját mint a Vas Megyei Tanács elnökhelyettese. 1989-től 2006-os megszűnéséig a Vas Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója volt. Az 1991-ben a megalakuló Vas Megyei Honismereti Egyesület elnökévé választotta. Kitüntetései: Pável Ágoston emlékplakett, Németh László-díj, Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje, Szentgotthárd Város Arany Érme emlékplakett.

• 1944. július elején alakult újjá a Szentgotthárdi Járás Ipartestülete, mivel jelentős számú kisiparos működött a térségben. Elnökük Orbán Ferenc, alelnökeik Dremmel Antal és Halmay Dezső, jegyzőjük Dampf Frigyes, pénztárosuk Pável József lett.

• 1944. október 29-én Szentgotthárdon bezárták az iskolákat, és a középületek, gyárak alkalmas helyiségeit is háborús célra vették igénybe. A gimnáziumba beköltöztették az iskolaszanatóriumot, mert a szanatórium épülete hadikórház lett.

• 1944 novemberében a front elől menekülő regisztrált civilek száma Szentgotthárdon 465 fő volt, később követhetetlenné vált. Egyre többen kerestek menedéket a front elől. Településünkön helyezték el a bezárt iskolákban, középületekben, gyárakban a marosvásárhelyi hadikórházat és a budakeszi honvéd szanatóriumot 994 illetve 354 beteggel. A helyi közigazgatás felett a Nyilas Párt vette át a felügyeletet. Decemberben a Szálasi kormány kultuszminisztériuma (kb. 200 fő) az apátság épületébe költözött be. Egyre nőtt a katonai jelenlét is: a határvadász őrs, légvédelmi figyelőőrs, pályaudvari parancsnokság és a III. pótzászlóalj több száz katonája tartózkodott településünkön. Jelen volt a német hadsereg közel 100 katonája is.

• 1944. november 19-én a Máriaújfalu állomásra beérkező vonatot érte légitámadás, melynek során 25 polgári személy halt meg.

• 1944. december 11-én egy amerikai repülőgép támadta meg a Máriaújfalu felől Szentgotthárd felé haladó vasúti szerelvényt. A vonaton németországi katonai kiképzésre induló hunyadista önkéntes fiatalok voltak. Közülük összesen 53-an haltak meg közvetlenül a helyszínen, vagy pár napon belül a sérüléseikbe. A temető hősi parcellájába lettek eltemetve.

• 1944. december 24-én (majd jan. 19-én és februárban) több teherautón érkeztek Szentgotthárdra Pannonhalmáról a Szépművészeti Múzeum kincsei, festmények, szobrok, arany és ezüst tárgyak. A Múzeum igazgatójának, dr. Csánky Dénesnek Rájniss Ferenc nyilas kultuszminiszterem adott utasítást a műkincsek nyugatra menekítésére. Szentgotthárdon a ciszterci apátság pincéjében helyezték el őket titokban. Itt készítettek róluk listát, amely a világháború után a visszaigénylésükhöz adott alapot. A műkincsek nagyobb részét – 80 ládányi anyagot – 1945. március 30-án, a szovjet hadsereg bevonulása előtt sietve vonaton nyugatra vitték, míg kb. 45 ládányi a pincében maradt. Szentgotthárdról az új kormányzat 1945. június elején szállította Budapestre az itt fellelt műkincseket. Az Ausztriában az amerikaiaik kezére került két vagonnyi anyag 1946 januárjában a „Műkincs-vonaton” és 1947 áprilisában az „Ezüst-vonaton” került vissza Magyarországra.

• 1944. december 27-től kijárási tilalmat rendeltek el a polgári személyeknek éjjel 11 óra 30 perc és reggel 5 óra közt.

1945-ös év eseményei

• 1945 januárjában 1362 menekült jelentkezett be a helyi hivatalba. Itt tartózkodtak ekkor még bejelentés nélkül a Nyilas Pártból háromszázan, a 7. újonckiképző ezred, a Görgey hadosztály, egy határvadász zászlóalj, a tábori és lovas csendőrség, a pályaudvari őrség és egy terménybeszerzési csoport. A német katonaság kb. 100 fő lehetett. A még decemberben a kultuszminisztériumból érkezett 200 főt a rendházban szállásolták el. A dohánygyárban folyamatosan folyt a termelés, mert a frontra a cigarettát tudták legkönnyebben eljuttatni. A selyemgyárban bérmunkát végeztek német megrendelésre, német alapanyagból.

1946-os év eseményei

• 1946. január 2-án Szombathelyen meghalt Pável Ágoston nyelvész, néprajzkutató, költő, megyénk szellemi életének egyik legkiemelkedőbb alakja. 1886. augusztus 28-án Vashidegkúton született. Ő lett a leghíresebb szlovén hazánkban. „Két nép hű fia” - írta róla Illyés Gyula. 1913-ban doktorált, 7 évvel később tért vissza Szombathelyre, ahol a múzeum könyvtárának őre lett. A Vasi Szemle életre hívója és első főszerkesztője volt. Tanította Szent-Györgyi Albert későbbi Nobel díjas tudóst is. Városunkban a múzeum és a közelében egy lakótelep viseli nevét.

• 1946. február 1-10. közt 45 főt közmunkára vittek el Rábafüzesről. A kitelepítési rendelet hatására a németeket rendszeresen elvitték dolgozni, 12 fő iparost még a foglalkozása gyakorlásától is eltiltottak. Így érte el környékünket a kitelepítés hulláma május 26-ára, amikor a zömében német anyanyelvű település több mint 80 %-át deportálták. Pár óra alatt közel ezer főt, családokat űztek el a kollektív büntetés elve alapján örökre a lakóhelyükről.

• 1946 február végén volt lehetőség felvételi vizsgát tenni a Dolgozók gimnáziumába felnőttek számára. Március 4-én kezdődött a tanítás. 30 fő nyert felvételt, 5 földműves, 5 kereskedősegéd, 3 MÁV-segédtiszt, 3 katona, 3 községi írnok, 3 gyári irodai beosztott, 2 rendőr, 2 pénzügyőr, 2 géplakatos és 2 üzemi alkalmazott. Külön önképzőkört alapítottak, mely Széchenyi István nevét vette föl.

• 1946. március 6-án volt először tanévnyitó a dolgozók gimnáziumában. Vas megyében elsőként itt volt lehetőség február végén felvételi vizsgát tenni Marót (Mathiász) Artúr ny. igazgató előtt. Hodászi Ede lett megbízva a Dolgozók Iskolája vezetésével. A hét 5 napján 17,30 – 21 óra között folyt az ingyenes tanítás. A szentgotthárdi gimnázium külső tagozataként Körmenden is megkezdődött a felnőttek képzése.

• 1946. május elsején, a munka ünnepén a Dohánygyárudvarán tartottak tábori misét, melyen az összes helyi gyár dolgozója megjelent, majd utána következett az ünnepi felvonulás.

• 1946. május 26-a Rábafüzes legsötétebb napja, mert 968 főt, a település lakóinak többségét kitelepítették. A magyarországi német nemzetiségű lakosság a kollektív büntetés elvei miatt lett német földre deportálva. Az sem számított, hogy legtöbbjük családja már évszázadok óta itt élt. A falu plébánosa, Weber Antal próbált lelki segítséget nyújtani számukra a vonat indulásáig. Soha nem térhettek vissza, a dél-bajorországi landsbergi járás lakói fogadták be őket. 

• 1946. június 11-én gazdanap volt Szentgotthárdon. „Éljen a Kalot, éljen Mindszenty!” feliratú táblákkal vonultak fel, és az iskolák tervezett államosítása ellen is tiltakoztak. Sok diáklány vett részt az eseményen.

• 1946 szeptemberében avatták föl a Kossuth Lajos utcában, a volt Lipp-bank épületében a szakszervezeti székházat. Három helyi nagyüzem, a dohány-, a kasza- és a selyemgyár támogatásával létrehozott intézmény a dolgozóik, a „munkásság és a parasztság felemelkedését” volt hivatott szolgálni.

• 1946. október 1-jén nyílt meg a Széchenyi utca 17. szám alatti épületben (Roszner-házban) a Madách Imre Népi Kollégium. A két éven át működő intézmény lakói a gimnáziumi, az általános iskolai, és a dolgozók gimnáziumába járó fiatalok voltak. Ekkor még nem indult meg a buszos közlekedés a környékünkön, és autókkal sem rendelkeztek a családok, a bejárókat ezek híján csak a vonat és a kerékpár segítette, bár ez utóbbi a téli hidegben és hóban nem volt jó választás.

• 1946. október 2-án Kozma Ferenc esperes vezetésével az összes kerületi pap tanácskozásra gyűlt össze, ahol elhatározták, hogy következő év május elején nagy zarándoklatot tartanak Szentgotthárdra a Rába völgyében, melyre meghívják Mindszenty Józsefet. A hercegprímás, a következő évben el is jött, s több napot tartózkodott itt.

• 1946. október 19-i dátummal fennmaradt egy levél, melyet Czinege Jadviga, a szentgotthárdi apácák - „Salvator nővérek” - vezetője írt az apát úrnak. Tartalma arról szól, milyen előadásokat, foglalkozásokat tartanak a házasulandó lányok számára. Czinege Erzsébet Jadviga 1908. május 28-án született Hatvanban. 1924. szeptember 8-án lépett be a rendbe, ahol első fogadalmát 2 év múlva, az örök fogadalmát pedig 1932. szeptember 8-án tette. 1950. június 10-én éjjel 5 apáca társával együtt hurcolták el Vácra. 75 évesen hunyt el 1983. december 25-én szülővárosában.

• 1946. október 25-én, pénteken este 7-kor tartották az elemi iskolában az első menyasszonyiskolai oktatást, előadója dr. Kozma Ferenc rábakethelyi esperes-plébános volt. Az oktatások kezdeményezője a Katolikus Dolgozó Leányok Központja, szervezője Czinege Jadviga főnöknő, a helyi apácák vezetője volt. Tíz alkalommal, díjtalanul, mindig más előadóval folyt a házasulandó lányok felkészítése. Asszony hallgatók, főleg lányos anyák is részt vehettek rajta.

• 1946. november 15-én érkezett meg az első öttonnás acél nyersanyag-szállítmány Ausztriából a kaszagyárba, mellyel a munka folytatását tudták biztosítani a gyár 240 fős munkása számára.

1948-as év eseményei

• 1948. február 15-én a közeli határon halálos lövést kapott a 35 éves Aradi Ferenc kályhásmester, akinek „bűne” mindössze annyi volt, hogy haza szeretett volna térni a szülőföldjére.

• 1948. március 1-jén zárt be a már csak 404 főt (elsősorban nőket) foglalkoztató Magyar Királyi Dohánygyár, mely 1894-től 1935-ig szivarokat, majd az utolsó években csak cigarettát gyártott. A valamikor közel 1000 dolgozót foglalkoztató gyárban még a világháborúk idején is folyamatos volt a termelés a fronton harcolók ellátása miatt. Gépei és berendezései Egerbe kerültek.

• 1948. március 23-án a helyi képviselő-testület egy utcanév változtatás mellett döntött, mely szerint az addig Vass József nevét viselő útnak Táncsics Mihály nevét adták.

• 1948. április 12-én bontották le a Széll Kálmán tér 14. szám alatt álló Kranyecz házat, amely a világháború alatt a belövések miatt annyira megrongálódott, hogy életveszélyessé vált. Régi fényképekről és képeslapokról jól ismerjük az impozáns épületet, főterünk legdíszesebb épülete volt.

• 1948 májusában Magyarországon a cserkészmozgalmat az államhatalom hivatalosan megszüntette, a gyerekeknek be kellett lépniük az 1946-ban alakult úttörő mozgalomba. Csak a nyugat-dunántúli 3 megyében 62 cserkészcsapatműködött akkor.

• 1948 tavaszán avatták fel a Kossuth Lajos utca 6. szám, a Rendőrség épülete előtt a Magyar összefogás szobrát, melyet a forradalom és szabadságharc centenáriumára készíttetett Szentgotthárd nagyközsége.

• 1948. május – júniusában érettségizett a gimnáziumban utolsó 8 évfolyamos osztály. Ezt követően csak a felső 4 évfolyamra iratkozhattak be a tanulók.

• 1948. június 1-jén hunyt el dr. szentlászlói Vargha Gábor ügyvéd, országgyűlési képviselő. Közel hat évtizedig szolgálta Szentgotthárd fejlődését.

• 1948. június 13-án közölte a szentgotthárdi rendőrkapitányság, hogy a körmenetek egyelőre nem tarthatók meg, azok engedélyezése a belügyminisztérium hatáskörébe került.

• 1948. június 16-án az országgyűlés törvényt fogadott el az egyházi iskolák államosításáról. Ennek következtében a szentgotthárdi, kethelyi és zsidai római katolikus és az evangélikus iskola közös, az állam által kinevezett igazgató irányítása alá került.

• 1948 júliusától fogadta 35 dolgozója gyermekét a selyemgyári óvoda. A gyárban dolgozó női munkaerő túlnyomó többsége három műszakban dolgozott, így óriási segítségükre volt a reggel 6-tól este 7 óráig nyitva tartó intézmény. Kezdetben a gyár területén belül, majd a létszám növekedése után a közelben, a vasút mellett épített új, korszerűen felszerelt, tágas helyen, a Gárdonyi u. 1. szám alatt (ma Szlovének Háza) fogadták az óvodás korúakat.

• 1948. október 17-én hálaadó szentmise hangzott el a Nagyboldogasszony templomban a háború utáni fogságból hazatért férfiakért.

• 1948. december 11-i rendeletével a minisztérium államosította és a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnázium igazgatása alá rendelte az Iskolaszanatóriumot. Korábban alapítványi fenntartásban működött. Az intézmény 1945-47 között katonai kórháznak adott otthont. 1948 októberben épülete 300.000 Ft-ból megújult és kibővült, már 180 diák számára biztosított tanulási és gyógyulási lehetőséget.

1949-es év eseményei

• 1949. január 6-i Vízkereszttől kezdődött Farkasfán a rendszeres szentmise vasárnap és ünnepnapok alkalmából – olvasható Kozma Ferenc atya Historia Domusában.

• 1949. május 22-én felszentelték a rábakethelyi templom új sekrestyéjét. Az építkezés anyagi fedezete a püspök és a hívek adományaiból gyűlt össze.

• 1949. június 16-án ünnepelték az Oltár egylet megalapításának 100. évfordulóját. Szentgotthárdon a 40-es évek elején 40. egyesület tevékenykedett, melyek közül minden negyedik tartozott közvetlenül a római katolikus egyház kötelékébe.

• 1949. június 29-től Sarkadi Sándor szentgotthárdi vaskereskedő meghívására – egy hetet töltött el városunkban a Kispest két válogatott játékosa, Bozsik József és Puskás Ferenc. A hét minden napján játszottak a helybeliekkel, esténként pedig a Korona vendéglőben hallgatták Puskás Öcsi beszámolóját a hazai labdarúgás élvonaláról.

• 1949 szeptemberében megkezdődött a nyugati és déli határ mentén a műszaki zár kiépítése aknamezővel, szögesdrót-kerítésekkel, nyomsávval. Emellett az átlagosan 15 km szélességű határövezetbe csak engedéllyel lehetett belépni. Az itt lakók külön igazolványt kaptak. A határövezet ellenőrzése a sorozott állományú határőrség, az ún. „zöld ávósok” feladata volt. Az aknamezőt 1965-70-ben felszámolták, de a műszaki jelzőrendszer 1989-ig fennmaradt.

• 1949. december 28-án történt a szentgotthárdi nyomda államosítása. A még folyamatban levő vállalások teljesítése, kiadványok elkészítése Tóth József szombathelyi nyomdász és a helyi Bánfi József munkája volt.

• 1949-ben elkészült Vakarcs Kálmán a Szentgotthárdi járás néprajza című 240 oldalas munkája, ami kéziratban maradt fenn.